Nagy elánnal pakoljuk a jelenkorsárga lapszámokat a Ferencesek utcáján, kigördült a nyomdából a nyári dupla; friss kéziratokat véleményezünk a szerkesztőségi galérián, újabb finom anyag érkezett; este kiállításmegnyitó az Irodalmi Diszkóban, a Nappali falán Noé fotói. Történik mindez 2015-ben, a Jelenkornál töltött gyakorlat végén – emlékképeit azóta is nagy becsben tartom. A Széchenyi téri szerkesztőségben tanultam meg korrektúrázni, hírt, tudósítást, kritikát írni, interjút készíteni, kéziratot gondozni, cikket élesíteni és sok minden mást, ami a szakma technikai fogásain jóval túlmutat.

Márjánovics Diána (1988) – irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, Budapesten él. Így szól most a hátlapon szereplő rövid bio, holott az identitáselemeket meghatározó gravitációs pont nem a főváros, sokkal inkább Pécs. A Kerényi Károly Szakkollégium keddi diszkussziói, a Sensus-műhelyszemináriumon zajló viták, a Thomka Beáta vezette Irodalomtudományi Doktori Iskolában töltött évek.

A doktoris munkálatok szempontjából sokat jelentő publikációm, amely az ősszel megjelenő, Mészöly Miklós kéziratos hagyatékáról szóló értekezés fejezetrésze, szintén a pécsi folyóirat felkérésének köszönhető (Béládi Miklós – Mészöly Miklós: Megszerkesztett spontaneitás). A szerzői életpályát tekintve is jelentős lapban közreadott forrásanyagot a centenáriumi év alkalmából különösen ajánlom.

(Fotó: Horváth András)