Hogy milyen jelenkoros vagyok?

Olcsó, jó.

Volt egy kicsit hibbant rokonunk, ő írta ezt egyszer egy levélben. Tudniillik a kertje szép, kék szegőkön pihen a tekintet, nem csoda, elég sok eső volt, ugyanakkor éjszakánként a hőmérséklet nem megy kilenc fok alá, és ez a kolorádóbékának kedvező, és mostanában Karaván kávékeveréket iszik, fele pótkávé, fele valódi kávé, olcsó, jó, és volt búcsú a faluban, és az egyik szomszéd megmocskolta a nagyapánkat azon a búcsún.

Vagyis minden baromságot összehordott. Viszont nagyon szeretett beszélgetni. Hát, ezeket nagyjából örököltem tőle. 2004 óta írok tudósportrékat a Jelenkorba, és – most néztem utána – jó tíz éve pécsi emlékeket, úti beszámolókat a honlapra.

Pályaívem lapos, meg is lepett, hogy 2018-ban Radnóti-díjat kaptam.

Hogy milyen jelenkoros vagyok? Tudják, úgy van ez, hogy minden csapatban vannak sztárok. Dédelgetett kedvencek, akikért tódul a közönség, akiknek a nevétől hangosak a lelátók. És vannak olyanok is, akiknél hirtelenjében nem találtak jobbat. Az összeállításban azért az ő nevük is ott olvasható.

Az interjúalanyok közül Schweitzer Józsefet ajánlom szíves figyelmükbe, az úti tűnődések közül pedig az „egyszer még találkoztam is vele” Zeffirellire emlékező Frankó, még ez egyszert.

(Fotó: Kiss Tibor Noé)