Derridán keresztül vezetett az utam a Jelenkor folyóirathoz, amelyet a csíkszeredai Matematika–Fizika Líceum és a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem hallgatójaként természetesen már régóta ismertem. A kortárs magyar és világirodalom kutatójaként bárhol is tanultam, tanítottam vagy kutattam a későbbiekben a világon, lett légyen az Zürichben, Párizsban, Bostonban, Charlottesville-ben, Münchenben, Jyväskyläben vagy Coimbrán, mindig figyelemmel követtem a Jelenkor újabb és újabb számait. A Pécsi Tudományegyetem oktatóiként Boros Jánossal közösen 1993-ban kezdeményeztük Jacques Derrida részére a díszdoktori cím odaítélését, és erre az alkalomra állítottuk össze Csordás Gáborral, a Jelenkor akkori főszerkesztőjével azt a Derrida-blokkot, amely a későbbi szakmai együttműködésünk, közös fordításaink, valamint Csordás Gáborral és Koszta Gabriellával való barátságunk kezdetét jelentette. Derridát Lyotard, Lévinas, Rorty követte fordításunkban a Jelenkor hasábjain. A Pécs Európa Kulturális Fővárosa program keretében négy éven át szerveztünk nemzetközi konferenciákat, az itt elhangzott előadások közül többet is közöltünk a Jelenkorban, számos olyan írót és költőt is meghívtunk, akik rendszeresen publikáltak a folyóiratban, valamint folyóirat-bemutatókat tartottunk, amelyeken részt vett a Jelenkor szerkesztősége is. A kortárs irodalom, filozófia, színház, képzőművészet, zene kutatójaként érdeklődéssel várok minden egyes Jelenkor-számot, a Pécsi Tudományegyetem Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék tanáraként pedig külön öröm számomra, amikor hallgatóink jelenkoros publikációit beszéljük meg a Sensus-műhelyszemináriumon, illetve amikor diákjaink gyakornokként vagy szerkesztőként kezdenek el dolgozni a Jelenkorban.

(Fotó: Dittrich Éva)