Valkó László Munkácsy-díjas festőművész, grafikus. 1946. május 15-én született Kaposváron. Képzőművészeti tanulmányait a Pécsi Művészeti Gimnáziumban kezdte 1960-ban. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán festő szakon, sokszorosított grafika fakultáción végzett 1970-ben. Mesterei Bernáth Aurél és Iván Szilárd voltak. 1974–1995 között a pécsi Művészeti Szakközépiskolában tanított. 1991-től az akkor induló egyszakos egyetemi rajz-vizuális képzésbe kapcsolódott be, majd az ebből később megalakult Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán festőművész képzésben volt oktató, egyetemi tanár nyugdíjazásáig, 2016-ig. Jelenleg professzor emeritus.

Korai munkáit a litográfia, a rézkarc, a szitanyomat technikai adottságainak tanulmányozása jellemezte. Kezdettől foglalkoztatta a fotográfia lehetőségeinek kihasználása a festészetben. Jellegzetesek gyűrt, roncsolt önarcképei és emberábrázolásai, a természeti táj és az ipari civilizáció számítógépes montázstechnikával készített, vászonra vagy papírra vitt C-printjei, illetve ezek vegyes technikai eszközökkel történő továbbfejlesztése. A hetvenes évek végétől konceptuális installációkat is készít.

Fontosabb önálló kiállításai: Pécsi Galéria 1986, 1996; Ernszt Múzeum 1990; Vigadó Galéria 1997; Zsolnay M21 Galéria, életműtárlat 2013; 2016-ban a Műcsarnokban – Európai mezők címmel – rendezett tárlat témája a tájkép, továbbá fotográfiai alapú, montázstechnikával készített, vászonra vitt printek és festmények, amelyek a történelmi emlékezés és identitáskeresés lehetőségeit kutatják. Legutóbbi kiállítása a Pécsi Modern Képtárban volt 2018-ban, ahol az utóbbi években készült rajzait mutatta be Vonal címmel.

A Jelenkor 2021. májusi számában Anghy András beszélgetése olvasható, melynek apropója, hogy Valkó László idén hetvenöt éves.

(Forrás: mucsarnok.hu)