Pécs belvárosában található az egykori Püspöki Énekiskola jogutódjaként 1995-ben alapított katolikus iskola, amely azóta 3-tól 18 éves korig folyamatos nevelést és oktatást biztosító komplex intézménnyé fejlődött. Teljes elnevezése: Szent Mór Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Gimnázium, röviden Szent Mór Iskolaközpont.
 

2018-ban fejeződött be az iskolaközpont infrastrukturális fejlesztése mintegy 1,6 milliárd forintból. A büdzsé legnagyobb része, több mint 900 millió forintot európai uniós forrásból állt, ehhez jött még 650 millió forint kormányzati támogatás, illetve a Pécsi Egyházmegye 64 milliós önrésze. A pénzből egy tornacsarnokot építettek és tellett az iskola épületének rekonstrukciójára is, továbbá 250 millió forintot költöttek új iskolabútorokra, laborfelszerelésekre.

A Papnövelde (korábban Kulich Gyula) utcai épület létrehozásának gondolata az 1700-as évek elején született. A megyéspüspöknek a reformáció elleni küzdelemhez és az egyházmegye kormányzásához legalább 16 plébánosra lett volna szüksége, de nem állt rendelkezésre a katolikus papok kinevelésére szolgáló megfelelő intézmény. Thurn Antal Kázmér püspök 1733-ban a kinevezését megerősítő pápai bullában felszólítást kapott, hogy létesítsen szemináriumot, amelynek eredményeként néhány növendékkel megkezdhette működését egy kezdetleges internátus. 1740. május 30-án született káptalani határozat a Papnövelde utca 1–3. alatti telek megvételéről, amelyen az építendő kétemeletes ház alapkövének letételére 1742. június 6-án Berényi Zsigmond püspök jóvoltából került sor. A Petz András által tervezett épület ünnepélyes felavatását 1746. szeptember 4-én tartották. 1791-ben „a papnevelő délkeleti oldalszárnya kibővíttetett, s jelen csinos alakját elnyerte”.

1809–1810-ben az intézmény kórházzá alakult át, a növendékeknek a ferences kolostorban kellett meghúzódniuk. 1883-ban Dulánszky Nándor püspök a szeminárium házát egy nyugati szárnnyal bővítette és oda költöztette a kisszemináriumot.

A II. világháború után jelentős változások álltak be a szeminárium életében. Még 1944. november közepén megszállták az épületet a németek, majd őket követte a magyar, az orosz és végül a bolgár katonaság. A katonák jelentős károkat okoztak az épületben és a felszerelésben, olyannyira, hogy a gimnazisták nem is tudtak ott lakni. Az orosz katonai parancsnokság 1945. március 20-án engedélyezte az oktatás megkezdését.

Pécsett, 1947. szeptember 1-jén „a körülmények kényszerítő és sürgető hatására” hivatalosan is megnyitotta kapuit a rászorultak előtt az épületben az első Pécsi Állami Gyógypedagógiai Iskola. Az első tanév 221 beírt tanulóval és 13 nevelőtanárral indult. A tanulólétszám évről-évre gyarapodott a ’70-es évek közepén elérte az 500 főt, ezzel hazánk harmadik legnagyobb kisegítő iskolájává vált. A belvárosi ingatlanból a gyógypedagógiai iskola 1998 augusztusában költözött el egy uránvárosi ingatlanba, és ekkor foglalta el az épületet az 1995-ben alapított katolikus iskola.