Műterem tájban

Gyenis Tibor művészetéről

A művészek műterme a rendetlenség színhelye, a káosz hétköznapi jelképe, ahol nem járnak, nem járhatnak rend- és tisztaságmániás takarítók, s így ez a poros, kacatokkal, szétszórt tárgyakkal teli, gyakran zsúfolt tér mintha elengedhetetlen feltétele lenne annak, hogy belőle szülessék meg rendezett mikrovilágként a műalkotás. Diderot Értekezés a festőművészetről (1795) című művében – az alkotás technikai körülményeiből bontva ki a teóriát – a zseniális művész karakterjegyeként szól palettájának, kicsinyített műtermének káoszáról: „Barátom, menj egy festő műhelyébe; nézd, miként dolgozik. Ha azt látod, hogy szépen, szimmetrikusan rendezi el színeit és félszíneit köröskörül a palettájára, vagy ha negyedórányi munka után ez az egész rend föl nem bomlott, mondd ki bátran, hogy ez a művész hideg és hogy nem fog semmit sem csinálni, ami érne valamit. […] Akinek érzéke van a szín iránt, az szemét a vászonra szegezi; szája félig nyitva áll; liheg; palettája olyan mint a káosz. E káoszba mártja ecsetét, ebből csalja ki a teremtés művét, a madarakat és az árnyalatokat” (Alexander Bernát fordítása). A műterem káosza a művészi teremtés próbája, mely egyúttal – Gyenis Tibor számos művének leíró kulcsfogalmaként – a disztópia színtere is lehet. Így, egyszerre ironikus és tragikus szituációban látható a művész az egyik Kutatási napló (2007) című képén, ahogy éppen beszippantja valami műterem vagy tudományos kutatóműhely egyik hajlékony, tapadókorongokban végződő csöve.

De Gyenis műterme, alkotásai létrejöttének közege elsősorban nem a zárt tér, hanem a természeti és civilizációs környezet tágassága, melyek véletlenszerű folytonosságaiból, banális káoszaiból képei művészi rendjét létrehozza. A fénykép Gyenis műveinek legfőbb műfaja, mely nála (éppen ezt a műfaji kategóriát kiiktató) alapanyaggá válik. A fotó általános jellemzőjét, melyben a képen megörökített tárgyak és motívumok realitása mindig hangsúlyosabb, mint az ábrázolás módja, mert a technika személytelensége látszólag háttérbe szorítja a fotós egyéniségét, s ezzel megszűnik a különbség ábrázolt és ábrázolás között, Gyenis életműve két irányból – a modell és a fotó technikai átalakítása felől – módosítja.

A modell, egy táj vagy városi tér előzetes létrehozása, korrekciója, felépítése, egy-egy koncept szituáció tájműtermi megteremtése a művészi tettet időben az azt dokumentáló fénykép elé helyezi. A fénykép csak ezt a megrendezett konstellációt rögzíti. De az így megalkotott táj- vagy épített környezeti részlet ugyanúgy hasonlít, néhol megkülönböztethetetlenül a róla alkotott képre, akárcsak az angolkertek a 18. században a mintájukul szolgáló Claude Lorrain festményekre. Gyenis fotói elbizonytalanítják a nézőt, hogy az ábrázolt téma motívumai idegen, egymáshoz a valóságban nem illő elemei fotómanipulációk, műtermi kollázsok eredményei-e vagy valahol valóban fellelhető és a fotóval beazonosítható valóságok. Az ábrázolás és az ábrázolt zavarba ejtően különbözni kezd. S bár a fénykép szerepe itt csupán másodlagos, a művészi ötlet megörökítése a feladata, az akció és annak fényképe mégis sajátos viszonyba kerül egymással. Az előre megrendezett jelenetek a hétköznapi fényképezés szituációját ismétlik meg, melyben a fotóra tekintettel előre létrehozzuk azt a pózolt, ünnepélyes arcunkat, melyet aztán a kép rögzít. A fénykép ebben az értelemben nem utólagos, hanem részévé válik annak a performansznak, amely nélküle voltaképpen nem létezett volna.

A másik út, s ez jellemzi Gyenis Tibor legújabb munkáit, mellyel a fénykép művészi lehetőségét létrehozza, s itt már ismét a művész műtermének zárt terében vagyunk, a fotó alapanyagként való használata. A fénykép anyagtalanságot sugalló felületének átalakításai festéssel, véséssel, karcolással a személyes kézjegyek kreatív nyomait láttatják, melyek minden esetben az esztétikai látszat harmóniáján túlmutató szimbolikus, gondolati műveletek. Mindennek szintén eseményjellege is lehet, ahogy a modellkorrekcióknál. Egy munkafilmen a véletlent szürrealista kompozíciós technikaként használó szürreális szituációjában látható Gyenis Tibor műtermében, ahol éppen bekötött szemmel dolgozik vésővel egy fotón.

A művész legújabb műveiből még ebben az évben, ha a járványhelyzet lehetővé teszi, kamarakiállítás nyílik a Modern Magyar Képtárban (Pécs, Papnövelde utca 5.), a Képtári Tárlatok Pécsi Műbarátoknak kiállítás-sorozat keretében.

Anghy András