Az építkezés szándékát Esztergár Lajos polgármesterhez Lajos Gyula kanonok-plébános, egyházkerületi elnök jelentette be 1940 októberében, írja Boros. A templomépítő bizottság a tervezési munkára pályázatot hirdetett, amelytől a későbbiekben eltértek, és a tervek elkészítésével Gosztonyi Gyulát, a pécsi egyházmegye főmérnökét, a kivitelezéssel Németh Béla építési vállalkozót bízták meg. Gosztonyi egyhajós, körüljárós szentéllyel, nyitott árkádos előcsarnokkal, két toronnyal épült templomot tervezett. A háború következményeinek hatására az első tervváltozaton egyszerűsítéseket kényszerültek végrehajtani, illetve a kivitelezésben egyes részletek kiépítését későbbi időkre halasztották. A második tervmódosítás alaprajza szerint a templomot továbbra is egyhajós elrendezésben, előcsarnokkal, szélfogókkal, kórussal, a hozzávezető lépcsőzettel, szentéllyel, sekrestyével, kápolnával, alattuk pincével, a főbejárat fölött emelkedő egyetlen harangtoronnyal szándékoztak megépíteni.

Az anyagi szempontok által vezérelt módosítások szerinti eredetileg két-, majd egytornyúra tervezett homlokzat sem látszott kivitelezhetőnek. A további tervmódosítással végül a torony elmaradása mellett döntöttek. A templom titulusának megválasztásában Szent Erzsébetnek, II. András és merániai Gertrúd harmadik gyermekének halála 710. évfordulója adott alkalmat. Az alapkövet ünnepélyes keretek között, a városi előkelőségek jelenlétében, Agócsy László vezetésével a Szeráfi kórus közreműködése mellett, 1941. szeptember 21-én helyezte el és áldotta meg Lajos Gyula kanonok-plébános. A falakat 1942–43 között építették fel a tetővonalig, majd az épület tetőszerkezetét a következő évben készítették el. A felszentelésre már a város szovjet megszállása alatt került sor. Virág Ferenc megyéspüspök 1945. december 2-án áldotta meg a templomot. 1946–47-ben felépült az addig nélkülözött sekrestye, és a fakeretes ablakokat is helyükre illesztették. 1970-ben elkészült a kórus és a födém, és a főhomlokzat is ekkora készült el mai formájában. Az öt lépcső magasságban álló hármas bejárat fölé, Dévényi Sándor terve alapján, négy téglapillérre emelt féltető készült 2008-ban, amely a templom tájolása szempontjából volt szükségszerű pótlás.

A korábbi századok templomainak viszonylagos zsúfoltságával, színvilágával, berendezésének csekélyebb megvilágításban megjelenő tónusával ellentétben a könnyű áttekinthetőség, az architektúra egyszerűsége, szerkezetének kellő érvényesülése uralkodik a belső térben. A térérzetet az ívsorokkal kapcsolódó igen magas pillérek közeiben feltáruló oldalhajók fokozzák. A főhajó pilléreinek külső feléről indított keskeny harántívek a mellékhajók ablakközeiben álló falpillérekre gyámelem nélkül, sima átmenettel csatlakoznak. Figyelmet érdemel a főhajó pilléríveinek ismétlődése a mellékhajók falfelületein – hívja fel a figyelmet Boros László – amelyek a templom külső oldalfalainak statikai biztonságát növelik, és a látszat alapján az első tervváltozat szerinti egyhajós teret áthidaló boltozat viselésére készültek.

A geometriai formákkal áttört, 90 kerámianégyzetből szerkesztett nagy kereszt a liturgikus tér legkiemelkedőbb eleme. A keresztszárak hármas sorokból rakott középvonalában kör alakú nyílással sötétkék, a szártöveknél üres fehér, a középmező szögletében négy piros színű, a négy evangéliumra utaló rácsos lap tölti ki az alkotás területét. Fürtös György keramikus, a Zsolnay Porcelángyár tervezője 1973-ban készítette kerámiakeresztjét. Árpád-házi Szent Erzsébet drapériát utánzó háttérrel készült bronzszobrát első alkalommal a bal mellékhajó szentély felőli végébe állították. Rieger Tibor szobrászművész alkotását napjainkban a bejárati előtér jobb oldalán láthatjuk. Az oltár mellett márványpilléren áll a gyász fehér kendőjét viselő Fájdalmas Anya festett szobra, amely egy hívő ajándékaként került a templomba 1986-ban. A jobb mellékhajó szentély felőli záró falán függő, modern felfogásban megjelenített életnagyságú bronzfeszület Rétfalvi Sándor alkotása.

1988-ban kerültek helyükre a színes mozaik-üvegablakok, amelyek a nap minden szakában jól érvényesülnek a nagy fehér falfelületek környezetében. Az üvegmozaik-kompozíciók Molnár Attila műhelyének alkotásai. A templom orgonájának vásárlásáról 1973-ban esik szó a plébániatörténet lapjain. A szűkszavú bejegyzés a készítőről, a korábbi használati helyről vagy a hangszer tulajdonságairól bővebbet nem árul el. Mindössze annyit tudunk róla, írja Boros László, hogy Szigeti Kilián tervezte, s hogy 1982-ben átalakították. Első harangját 1945-ben kapta a templom. Egy vasúti pályamunkás által talált 300 kilogrammos bombának épen maradt orrkúpjából Ludvig Rezső bőrgyári lakatos azt a nem mindennapi harangot alkotta meg, amelyet a szintén általa készített alacsony faállványon láthatunk a kórus alatti előtérben. A ráhegesztett „Béke hírnöke” felirat a bomba eredeti feladatától merőben eltérő, ügyes kezek által átalakított szerepére utal. A harangkülönlegességet 1946. november 17-én, a templom búcsúnapján szentelte fel Lajos Gyula kanonok.