A várostörténeti kutatások egyik legfontosabb és legnívósabb fórumának hosszú időn át az Előadások Pécs történetéből című konferenciasorozat számított, amelyet 1993 óta évente szervezett a Pécs Története Alapítvány. 2016-ban a Csorba Győző Könyvtár karolta fel ismét a helyismereti kutatásokat, a földrajzi horizontot immár a történeti Baranya egészére kitágítva. A rendezvények legfontosabb célja, hogy körképet nyújtsanak a kurrens kutatásokról, közös platformot hozzanak létre az akadémiai berkekben, a közgyűjteményekben és az intézményes műhelyeken kívül folyó kutatások számára, megteremtsék a diskurzus lehetőségét a különböző tudományterületek képviselői között.

A Pécs-Baranya évszázadai című konferenciasorozat, amelynek szervezésében 2017 óta vesz részt a Pécs Története Alapítvány, idén a negyedik részéhez érkezett, és immár országossá bővült. A pécsi kutatók mellett kiváló előadásokkal képviseltették magukat a Szegedi Tudományegyetem, az MNL Országos Levéltára és a szerencsi Zempléni Múzeum munkatársai. A rendezvény számára méltó helyszínt biztosított a Tudásközpont.

A szakmai programot a szempontok és narratívák változatossága jellemezte. A domináns társadalomtörténeti megközelítés mellett képviseltették magukat az intézmény- és közigazgatás-történeti, család-, egyház-, gazdaság- és művelődéstörténeti kutatások. Egy-egy előadás erejéig helyet kapott a programban az antropológiai szempontokat érvényesítő örökség-diskurzus, valamint a mindeddig mostohagyermeknek számító sporttörténet is. Arról, hogy a résztvevők a tematikai sokrétűség ellenére is remekül szót értettek egymással, a szekciókat lezáró diszkussziók árulkodtak, melyek során tényleges, érdemi párbeszéd alakult ki az előadók és a hallgatók között.

Az első szekció arról adott körképet, hogy a helyi közösségek hogyan bánnak kulturális örökségükkel, és hogyan használják azt önreprezentációjukhoz. Balogh János a népi kultúra metamorfózisát, a tánchagyományok színpadi táncokká alakulását, és az emögött felsejlő hagyományformáló erőket mutatta be. Bodor Mária egy kevéssé reflektált forrásanyag, a képes levelezőlapok nyomán a pécsiek önképének egyik meghatározó elemét, a közösségi terek és helyi sajátosságok megjelenítését vizsgálta. A Pécsi Püspöki Kőtár megalapításának története, amelyet Schmelczer-Pohánka Éva dolgozott fel, a hagyományos muzeológia területére vezetett, míg Szüts Etelének a Magyar Nemzeti Digitális Archívumról szóló prezentációja a digitális örökségvédelem és az örökségelemek európai szintű reprezentációjának eredményeit tárgyalta baranyai példák alapján. Ehhez a témakörhöz kapcsolódott Pap Dávid Zoltán osztályvezető előadása, amely a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének új online felületét mutatta be.

A második egység pillanatképeket villantott fel Pécs késő középkori történetéből. Petrovics István a Pécs-monográfia második kötetének megjelenése óta folytatott kutatások eredményeit ismertette, melyek révén sikerült azonosítani több pécsi polgárt, köztük egy bírót, és fontos adat bukkant elő a domonkosok Dráva-menti gazdasági érdekeltségeiről. Boda Miklós rendkívüli alapossággal kidolgozott előadásában Janus Pannonius pécsi püspökségének egy izgalmas momentumát, a Szentszéknél előterjesztett kérését vizsgálta, mely talán a palliumviselés jogának megszerzésére irányult, s netán arra is, hogy a Zágrábi Egyházmegye ne a kalocsai, hanem az esztergomi érseki tartományhoz tartozzék..

A harmadik blokkot az egyháztörténetnek szentelték a szervezők. A pécsi és baranyai zsidósággal két előadás is foglalkozott. Hoffmann Tamás a 18. század végétől (jogi okokból bérleményként) birtokba vett, és azóta felhagyott, több esetben fel is számolt izraelita temetők kataszterét készítette el. Hábel János a pécsi hitközség elöljáróságának 19. század közepén meghozott határozatait elemezte, melyek a zsidó felvilágosodás hatásait tükrözik, és meghatározták az idén 150 éves zsinagóga belső kialakítását is. Sterner Dániel négy 19. századi katolikus plébános arcképét rajzolta meg, akik publikációkkal, előadásokkal és mintakertészet kialakításával szereztek komoly érdemeket a baranyai szőlő- és gyümölcstermesztés felvirágoztatásában. Az utolsóként megszólaló Komlósi Ernőné Benda Kálmán 1955-ben készült baranyai útinaplójához szolgáltatott fontos adalékokat, melyekből kiderült: a túlélésükért harcoló gyülekezetek lelkészeivel szemben sokszor igaztalanul fogalmazott meg éles kritikát a levéltáros–történész.

A konferencia első napját lezáró szekció a két világháború korába vezette a hallgatóságot. Nagy Adrienn a pécsi női felső kereskedelmi iskolát – francia modell alapján – felvirágoztató Zánkay Kornélia pályaképét rajzolta meg. Raposa Vivien Kitti az Erzsébet Tudományegyetemen működő két bajtársi egyesület, a Turul Szövetség és a Foederatio Emericana eszmeiségét mutatta be a kor szellemi közegébe ágyazva. Vörös István Károly az I. és II zsidótörvény gazdasági és társadalmi következményeit ábrázolta egy reprezentatív példán, az Első Pécsi Bőrgyár Rt. történetén keresztül.

A második nap szakmai programját Pécs és Baranya közigazgatásának egy-egy kérdését tárgyaló előadások nyitották meg. Gőzsy Zoltán új megvilágításba helyezte Pécs szabad királyi városi címért folytatott küzdelmeit: a korábbi megközelítésekkel szemben a folyamatot egy diszkurzív mezőbe helyezte, melyben az aktuális érdekviszonyoknak megfelelően változtak a szereplők, az álláspontok és az érvelések. Nagy Imre Gábor a Baranya közigazgatásában csaknem egy évszázadon át jelen lévő Horváth család négy generációjának történetét mutatta be.

Nagy Ferenc miniszterelnök emlékének – halálának 40. évfordulóján – önálló szekciót szenteltek a szervezők. Kiss Zoltán részletgazdag előadásban mutatta be a kisgazda párti politikus életútját, kiemelve néhány vitás kérdést, így a Gestapo általi letartóztatását és a Svájcban aláírt lemondó nyilatkozatot. Bodonyi József a miniszterelnök lemondását követően Magyarországon zajlott lejárató kampányra fókuszált, megállapítva: a karaktergyilkosság miatt nem kerülhetett sor Nagy Ferenc politikai és társadalmi örökségének megfogalmazására, ami így a kései utókor feladata maradt. A két előadást követően Kőhidi Eszter rajzolta meg a miniszterelnök Egyesült Államokban élő leszármazottainak családfáját, majd a résztvevők a Nagy Ferenc életútját bemutató, Kovács Zoltán rendezésében készült dokumentumfilm első részét tekinthették meg.

A hetedik szekció – az időrendet szervezési okokból megtörve – a második világháborúval foglalkozott. Mohr Szilárd három pécsi fiúgimnázium működését vizsgálta a háború éveiben, előtérbe helyezve azt a kérdést, milyen hatást gyakoroltak a hadi események a tanárok és diákok életére, illetve milyen állásfoglalások mutathatók ki a háborúval kapcsolatban az állami és egyházi hátterű intézmények részéről. Bizonyos szempontból ezt a gondolatmenetet vezette tovább Takács Zsuzsanna Mária, aki Koós Olga görcsönyi tanítónő emlékiratát és levelezését elemezte, bepillantást nyújtva a frontkatonák családtagjainak mindennapjaiba, a hátország életének eseményeibe, gondjaikba, félelmeikbe. Nagy Gábor előadása a hátország mindennapjairól a hadszíntérre irányította a figyelmet: munkája eredményeként egy 1944 novemberében lezuhant szovjet vadászrepülő tragédiájának helyszínét sikerült azonosítani szemtanúk megszólaltatásával és fémkeresős kutatásokkal.

A konferenciát záró egység Pécs 1945 utáni történetének egyes szegmenseivel foglalkozott. Kaposi Zoltán előadása a pécsi agrárium változásait – a földosztást, az állami gazdaság és a termelőszövetkezetek megszervezését, majd az új gazdasági mechanizmus hatásait – követte nyomon 1945 és 1972 között. Bércesi Richárd jóval szűkebb területre, a Pécsi Bányavasutak történetére fókuszált, kitérve olyan izgalmas részletekre is, mint a vasúti balesetek. Sipos Balázs Pécs 1949 és 1956 között készült városrendezési terveit elemezte, megállapítva: az iparosítás nyomán szükségessé vált új városrészek – Meszes, Diós-dűlő, Déli városrész, Uránváros – kialakítása, a tervpályázatok, köztük a vesztes pályaművek is a városkép és városszerkezet szempontjából is fontos tanulságokkal bírnak. 1956 történetét két előadás is tárgyalta. Vargha Dezső a halálra ítélt Puchert János életútját és irathagyatékát mutatta be, Andrásfalvy Csenge elméleti szempontból is remekül megalapozott prezentációja pedig a forradalom eseményeit 15 évesen átélt diáklány, Turi Edit naplóját vette górcső alá. A konferenciát Szalánczi Krisztián és Pucz Péter közös előadása zárta, amely a Pécsi Vasutas Sportkör kosárlabda szakosztályának háromnegyed évszázados történetét mutatta be.

Az előző évekhez hasonlóan idén is több kísérőprogram kapcsolódott a konferenciához. A rendezvény első napján nyílt meg a Pécsi Légirégészeti Téka munkáját bemutató rendkívül látványos és informatív kiállítás, a könyvtár Helyismereti Gyűjteménye pedig a rendszerváltoztatás időszakát bemutató kamaratárlatot állított össze baranyai hírlapokból, kisnyomtatványokból és fényképekből.

A konferencia jelentékeny szakmai hozadékkal zárult. Több előadás új adatokat, újonnan felvetődött kérdéseket mutatott be, vagy éppen más megvilágításba helyezett korábban már ismeret tényeket. Más prezentációk ismeretlen vagy mindeddig kevés figyelemre méltatott forráscsoportokra hívták fel a figyelmet, illetve új szempontokat kínáltak a források megalapozottabb értékeléséhez. Összességében elmondható, hogy a pécsi szakmai közélet a Csorba Győző Könyvtár és a Pécs Története Alapítvány együttműködésének köszönhetően fontos és magas színvonalú fórummal gyarapodott, amelynek eredményei nemcsak a Pécs-nagymonográfia megjelenés előtt álló köteteit gazdagíthatják majd, hanem a térség egészéről szóló tudásunkat is új adatokkal és szempontokkal egészítik ki.