Amerigo Tot (Tóth Imre, 1909−1984) magyar szobrászművész, színész. Fehérvárcsurgón született, a Lónyay gimnáziumban érettségizett, majd 1926 és 1928 között Budapesten tanult Helbing Ferenc és Leszkovszky György tanítványaként. Később csatlakozott Moholy-Nagy László Bauhaus mozgalmához Németországban (1931–32). Nyaranta Párizsban, a Maillol-műhelyben dolgozott. 1933-ban költözött Rómába, ahol élete hátralévő részét töltötte. Műteremlakása a Via Marguttán volt, amely később a magyarok zarándokhelyévé vált.

1946-ban elnyerte a „Premio Saint Vincent” olasz szobrászati díjat. Első fontosabb munkája egy fríz volt, melyet a római Termini pályaudvarra készített. Absztrakt munkákat először 1950-ben alkotott. 1969-ben visszatért Magyarországra, a Műcsarnokban egy kiállítása is volt ebben az évben. 1970-ben felkérik az Accademia di belle arti di Bari tanárának. Tíz évig tanít ott. 1974-ben a híres Keresztapa-trilógia második részében Michael Corleone (Al Pacino) testőrét alakítja. Elkészíti VI. Pál pápa portréját, valamint azt a kelyhet, amelyet aztán a pápa a Szent Év megnyitásakor celebrált misén használt. 1978-ban az Olasz Tudományos Akadémia aranyérmes tagjává választja. Ugyanabban az évben 13 művet ajándékozott Pécs városának.

Pierre Székely (Székely Péter, 1923−2001) Franciaországban élt magyar szobrász. Első franciaországi korszakában − a kőfaragás mellett − kipróbálta magát az asszamblázs műfajában, de ezeket 1955-ben megsemmisítette. Az ötvenes évektől figyelme egyre inkább az építészeti megbízások felé fordult, és megalkotta a ház, mint lakható szobor koncepcióját. Ezzel párhuzamosan pedig kikísérletezte a vasvázra fröccsentett beton technológiáját. Építészeti léptékű gondolkodása érvényre jut monumentális tájszobraiban is, melyeket előszeretettel komponált szabadtéri szoborkertekbe. Munkáit időtlen jeleknek tekintette, nem kívánt általuk figuratív és nonfiguratív, hagyományos és korszerű művészet dilemmájában állást foglalni.

Monumentális szobrait és kisplasztikáit egyaránt a színesség és a montázsszerű szerkesztés iránti vonzódás jellemezte. Érmészettel és grafikával is foglalkozott. A ’60-as évek második felében bretagne-i gránitbányákban dolgozott, ahol kifejlesztette a 3000 °C fölötti hőmérsékletű „lángfaragás” technikáját.

A ’80-as évektől egyre több időt töltött Japánban, ahol egyrészt a távol-keleti filozófiák, az ősi japán kultúra hatásai, másrészt a nagyipari technológia lehetőségei inspirálták művészetét. 1983-ban Budapesten, a Nagyvárad téren állították fel a Béke emlékművét, 1991-ben Kőkert címmel Pécsett, majd 1993-ban a japán Sekigaharában nyílt szabadtéri múzeuma.

A Pécsett lévő szobrok a Janus Pannonius Múzeum tulajdonában és kezelésében vannak, a Komarov-emlékmű pedig köztéri alkotás.