A Ferences templommal szemben álló, Assisi Szent Ferencet ábrázoló bronzszobrot Bársony György készítette 1939-ben. A ferencesek pécsi jelenlétét egyébként egy meglepően korai, 1280 körül kelt oklevél említi először. Egykori rendházuk volt turistaszálló, később Hotel Minaretnek nevezték. Utóbb a hotel éveken át várt a fölújításra, egészen addig, amíg aztán a ferencesek vissza nem kapták az épületet. Az egykori vendégfogadóból a tulajdonképpeni alagsorban és a város legszebb kerthelyiségében maradt valami hírmondónak: a Minaret Étterem. Sokáig a legendás Pintér György üzemeltette. Itt volt a város első kínai étterme is. Különös egyébként, hogy a mai Pátria Hotel is a ferencesek birtokában lévő területre épült – 1948-ban ugyanis elfelejtették államosítani a telket.

A rendház utcára néző homlokzata egyszerű, de szépek az ablakok 1768-ban készült barokk kosárrácsai. Az épület előtti kőrajzolat a középkori ferences templom gótikus szentélyének maradványait mutatja. A mellette magasodó mai templom helyén állt részben Memi pasa dzsámija. Ma úgy gondoljuk, hogy az egykori kolostor Memi medreszéjének, vagyis főiskolájának adott otthont a hódoltság idején. A templomot 1715-ben vették vissza a rendbéliek, és mindjárt el is adták a dzsámi ólomtetejét, hogy az épület javításának költségeit ebből fedezzék. 1727-ben megszüntették a keletre néző szentélyt – nyugatra nézővel váltották föl. 1745-ben fogtak hozzá a mai torony építéséhez, amely 1807-ben kapta barokk stílusú hagymakupoláját. A barokk berendezésből a sekrestye intarziás szekrényei és az oltárok maradtak ránk. A templom utolsó nagy átalakítása 1925-ben ért véget.

A Ferencesek temploma

Nem messze innen, a Baranya Megyei Kórház épülettömbjének területe és annak környéke lehetett a törökök vallási életének egyik központja. Itt állt többek között a táncoló dervisek kolostora, de volt itt zarándokház és temető is. Az egykori vallási központból mára Jakováli Hasszán pasa dzsámija maradt hírmondónak, a tizenkétszögű minarettel. A dzsámi a 16. század második feléből való, négyzetes alaprajzú épület, falait sejtkonzol-boltozatos átmenettel nyolcszögű kupola borítja. A 18. század elején kápolnává alakították, majd Ferenczy Károly tervei szerint 1959 és 1961 között visszaalakították eredeti formájára. Ekkor tárták föl a korábban elfalazott mihrab-fülkét is. A keresztény felszerelést eltávolították. A művészettörténet iránt érdeklődők ma is megtekinthetik az itt állott mellékoltárokat. Javarészt a görcsönyi plébániatemplomba kerültek, illetve az apró regenyei kápolnában lelhetők föl. A körbevett temető sírkövei odavesztek, többségüket belvárosi középületek építésekor hordták el. Sok sírkövet turbán díszített, annak jeléül, hogy akinek emlékére állították, járt Mekkában, zarándokúton. A legtöbbet a Széchenyi téri (akkoriban: jezsuita) diákotthon alapjába építették be. A kolostorból és a zarándokházból egy faldarab sem maradt ránk. Ma úgy gondoljuk, hogy köveiket valószínűleg a mai kórház udvarán állott, egykori pécsi szegényház építéséhez használták el.

Jakováli Hasszán pasa dzsámija

A pécsi egyházmegyei alapítványi hivatal a takarékpénztárral közösen építtette a mai Csontváry Múzeum épületét 1894–95-ben. A Kristein Ágoston tervei szerint emelt, neoreneszánsz palota története során – az egyházi funkción túl – számtalan szervezetnek adott helyet. Volt a Tudomány és a Technika Háza, de több vendéglátóhely is működött benne, hol az alagsorban, hol a földszinten, hol a kertben, merthogy volt idő, amikor a hangulatos udvart is kihasználták a leleményes kocsmárosok.

A szomszédos, romantikus stílusú, az 1850-es években fölhúzott egyemeletes, szolid épület (ma lakóház) története talán még érdekesebb. A 19. század közepétől előbb a Domonay, majd az Uray család tulajdonában álló házat 1890-ben dr. Tolnai Vilmos orvos vásárolta meg, aki 1906-ban itt nyitotta meg vízgyógyintézetét. Ilyen egészségügyi bázis sem azelőtt, sem azóta nem működött a városban.

A Csontváry Múzeum lépcsőháza

A környék nevezetes műintézménye még az egykori Rózsakert Étterem pincéjében majd’ száz évig működött egykori Sétatéri borozó, népszerű becenevén a Papucs. Története során volt Sétatéri poharazó és Káptalani pinceborozó. A 18. században ugyanis itt, a káptalan részére magtár épült, pincével. Egy 1893-ban kelt határozat azonban már arról szólt, hogy az épületet elbontják (ekkor egyébként már nem magtár volt, hanem katonai ruhatár). Helyére faragott kőkerítés került, tetejére pedig díszes, öntöttvas rács. A pincét 1925-ben nyitották ki az utca felé. Többszöri tulajdonosváltás után néhány évvel ezelőtt zárt be végleg. Várható sorsa, ha nem is ismeretlen, de olcsó fröccsökkel nem kecsegtet.

A Lyceum templom a Király utcában

A különleges tehetségű szerzetes, Vépi Máté tervei szerint épült a mai Király utcára néző Lyceum templom. A 18. századi építkezéshez egy török dzsámi helyén és anyagának fölhasználásával fogtak neki a pálos szerzetesek. Egész pontosan 1741 és ’56 között emelték, későbarokk stílusban. A tornyok viszont fiatalabbak, csak 1779-ben készültek el. Talán kevesen tudják ma már, hogy a templomot eredetileg a Szentháromság tiszteletére szentelték fel. Az építtetők sokáig nem örülhettek neki, hisz II. József elhatározása nyomán 1786-ban a pálos rendet is föloszlatták. Bármilyen furcsa, az épület közel fél évszázadon keresztül, egészen 1832-ig használaton kívül maradt. Az egyházmegye más templomai széthordták berendezését, az épület állaga alaposan leromlott. Szepesy Ignác püspök vette újra használatba, és az eredetileg pálos rendház célját szolgáló épületszárnyat iskolává, úgynevezett lyceummá alakította. A templom attól fogva ifjúsági istentiszteletek helyszíne lett. 1923-ban egyetemi templomnak nevezték ki, ekkor költözött ugyanis Pécsre a pozsonyi Erzsébet Egyetem. 1930 körül a pécsi Gebauer Ernő újrafestette a belső teret. Az egykori pálos kolostor barokk épülete ma a Széchenyi Gimnázium otthona. A templomot 1997-ben vette át újra a pálos rend.

A Pécsi Nemzeti Színház nézőtere

Sárvári Nusi 1905-ben végezte el a Rákosi-féle színiiskolát, és havi hetven korona gázsival Kövessy Alberthez, a pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött. Itteni időszaka alatt magáénak tudhatott néhány elismerő kritikát; arcának és szemének kifejezőereje rendkívüli lehetett. Bár tehetsége és erőteljes testalkata valószínűleg nem predesztinálta főszerepek eljátszására, az egyéniségében alighanem megbújt valami fölfejthetetlen varázs, valami olyasmi, amire utóbb korának egyik legnagyobb literátora is fölfigyelt. A költő, akinek életében a harmadrendűnek vádolt szőke színésznő elsőrangú szerepet játszott. A tragikus sorsú poéta, akit múzsája csak egy évvel élt túl. Sárvári Nusi tudniillik néhány fess katonatiszt rajta beteljesedett szerelme és két kudarcba fulladt házasság után szintén öngyilkos lett. Nővére találta meg. Verseskötet hevert mellette, Juhász Gyula munkája. Benne a dedikáció: Annának, örök szerelemmel. Nusi (eredeti nevén: Schall Anni) volt ugyanis Anna, az örök.