Kedvenc képemen a szigetvári hős egy parasztbarokk kúria előtt álldogál kényelmes testtartásban, csípőre tett kézzel. Másik karja előrenyújtva, amerre a pogányt sejti. Kezében kurta pengéjű szablya, vagy inkább papírvágó kés, mert egy papírfecnit látunk a hegyére tűzve, talán Szulej­mán utolsó ultimátuma. A kés nem a törökre, hanem egy gondosan ápolt, egzotikus növényre mutat az udvar közepén.

A bal épületszárny kísérte­ties fényben villódzó tetőszerkezete alatt kifeszített kötélen katonai molinók és vászonlepedők sora gőzölög.

A legközelebbi török harcos egy hétrét görnyedt, vattaszakállú aggastyán, akit éppen magával ránt a föld­re a kezében tartott vékony sétapálca. Végső pillantásával döbbenten és vágyakozva búcsúzik egy hordóba állított pálmafától, ami ezen az éghajlaton, ebben a vérzivataros században valóban vigasztaló látvány egy ostromlott végvár kapujában. Zrínyi is egy ilyen növényre mutat, mintha azt mondaná, aki a citrom­fámhoz nyúl, halál fia.

Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919)
Zrínyi kirohanása, 1903
vászon, olaj, 82x131 cm
A Janus Pannonius Múzeum tulajdona
JPM ltsz.: 82.284

A török ármádia maradéka egy hortobágyi gémeskút körül téblábol, és a hősies pózokat próbáló kapitányt fürkészi kérdőn. Egyikük a kútkávába kapaszkodik a részegek toho­nya igyekezetével, másik a villásrúdnak dől, néhányan a kút fedezékében rezignált mosollyal készü­lődnek valamire. A többség vállra vetett fegyverekkel bámulja a kapuban lebzselő tollsüveges idegent, aki valami olyasmire gondolhat, hogy a vár a magyar korona vakme­rően csillogó ékköve marad az idők végezetéig.

Elolvasom a kép alatti hivatalos elemzést.

A festőgéniusz a magasztos történelmi témának megfelelően monumentalitásra törekszik. A fenséges ábrázolás titka, hogy a hérosz a kép optikai középpontjában a többi alak fölé magasodik. Centrális helyzetét tovább erősítik a felé irányuló tekintetek, a pillanat drámaiságát pedig a félbemaradt mozdulatok fokozzák. Zrínyi előre mutató kardemelése és a lángoló háttér a nagyszerű történelmi cselekedetre utal.

(Részlet Garaczi László Hasítás című regényéből)