Az 1885-ben a Pozsony után másodikként létrehozott távbeszélőközpont egyre nagyobb személyzetet és egyre több helyet kívánt, s 1887-ben posta- és távírdaigazgatóság alakult Pécsett is. Baross Gábor miniszter a városhoz intézett leiratában tájékoztatta szándékáról Pécs vezetőit, és kérte hozzájárulásukat a költségekhez. Jelentős szerepet vállalt Opris Péter távírótitkár is a 320 ezer forintos összköltségű postapalota felépítésében. Opris a postapalota helyiségeinek összeállítása érdekében külföldi tanulmányútra ment. Németország és Belgium postahivatalainak tanulmányozása után készítette el a pécsi épület beosztási tervezetét, melyhez két építész megbízásával kívánta a homlokzati rajzokat beszerezni. A pályázati felhívás 1901. május 31-én jelent meg a lapokban. A terveket egy hónap alatt kellett a versenyzőknek elkészíteniük. A rövid határidő ellenére 28 pályázat érkezett be. Az első díjat Balázs Ernő, a másodikat a Bálint Zoltán–Jámbor Lajos, a harmadikat a Komor Marcell−Jakab Dezső páros nyerte el.

Az első díjat nyert Balázs Ernő (1856–1930) alig feldolgozott munkásságának egyik fontos állomását jelentette a pécsi postaépület. A zombori születésű művész építőmesteri, más forrás szerint a József Műegyetemen szerzett építészi oklevéllel rendelkezett. A pécsi székház előtt megtervezte a Budapesti Távbeszélő Központ épületét is.

A pécsi palota homlokzata igazi eklektikus alkotás – írja Pilkhoffer Mónika –, ahol a gótikát idéző baldachinos szoboralakok és a francia reneszánsz díszítőmotívumok mellett az ablakok formáiban és az oldalhomlokzat stilizált virágos betéteiben már a szecesszió is megjelenik. A mázas címer, a posta funkciójára utaló pirogránit domborművek és a tetőcserép kivitelezésében végre szerepet kapott a pécsi Zsolnay-gyár is. A korábban épült középületeknél − ahol a költségeket a város fedezte − a gyár egyedi és kiváló minőségű termékei takarékossági okokból kevés szerephez jutottak a homlokzatokon. Az a város, mely a világhírű szecessziós porcelángyárnak adott otthont, architektúrájában konzervatív maradt, és mind a színház, mind a városháza tervpályázata kapcsán visszautasította az önálló magyar stílus megteremtésén munkálkodó Lechner Ödön és követőinek terveit. Ezért az első, meglehetősen megkésett szecessziós középület jelentősége kiemelten nagy, és kimutatható hatást gyakorolt a helyi építészetre. A kiviteli tervek elkészítésekor a homlokzat annyiban változott, hogy a két szélső, kör alakú lépcsőtorony a sarokrizalit fölötti csúcsos nyeregtetővé redukálódott.

A pécsi postapalota épületét 2005-ben felújították, megtisztították a homlokzatot, új Zsolnay kerámialapokkal fedték a tetőzetet. Megszépült a fogadószint, és visszaállt a terem felülvilágítását biztosító, szecessziós üvegablak eredeti megjelenése is.