Weöres Sándor két verse
29 éve ezen a napon, 1989. január 22-én hunyt el Weöres Sándor. Két versével és egy archívumunkban talált fotóval emlékezünk rá.
Weöres Sándor írásai a Jelenkor folyóiratban>
Önéletrajz
Amerre lábam elhaladt,
nyílt néhány szál virág,
fejem fölött mennyboltozat
és felhő-társaság.
Megleltem ódon fal tövét,
foltos vakolaton
vándorlásom történetét
rajzolva láthatom:
Erdők, hegyek, tengerhabok,
köztük nagy város él,
vidám tanyák, romhalmazok,
kunyhókba váj a szél.
S van halvány rajz, még rejtelem,
új hólé-csíkozás,
látom, de meg nem fejthetem,
mily jóslat és varázs.
(1981/11)
A nap születése
Mély zsákból ismeretlenül
a napsütés előkerül.
Láttak már villogó reves fát,
éjszaka világító gombát,
mocsári ugráló lidércet,
foszforosan tündöklő ércet,
de napsütést, nappalt soha,
csupa fénypötty az éjszaka.
Valaki megnyitván a zsákot
hoz nagy darab világosságot
s a sötétből kék gömbölyűség
magasúl, felhőtlen derűs ég.
Majd tarkán és idegenül
a zsákban újra elmerül.
(1982/9)