Weöres Sándor két verse

Weöres Sándor

29 éve ezen a napon, 1989. január 22-én hunyt el Weöres Sándor. Két versével és egy archívumunkban talált fotóval emlékezünk rá.

Weöres Sándor írásai a Jelenkor folyóiratban>

 

 

 

 

 

 

Önéletrajz

Amerre lábam elhaladt,
nyílt néhány szál virág,
fejem fölött mennyboltozat
és felhő-társaság.

Megleltem ódon fal tövét,
foltos vakolaton
vándorlásom történetét
rajzolva láthatom:

Erdők, hegyek, tengerhabok,
köztük nagy város él,
vidám tanyák, romhalmazok,
kunyhókba váj a szél.

S van halvány rajz, még rejtelem,
új hólé-csíkozás,
látom, de meg nem fejthetem,
mily jóslat és varázs.

(1981/11)

 

A nap születése

Mély zsákból ismeretlenül
a napsütés előkerül.

Láttak már villogó reves fát,
éjszaka világító gombát,
mocsári ugráló lidércet,
foszforosan tündöklő ércet,

de napsütést, nappalt soha,
csupa fénypötty az éjszaka.

Valaki megnyitván a zsákot
hoz nagy darab világosságot
s a sötétből kék gömbölyűség
magasúl, felhőtlen derűs ég.

Majd tarkán és idegenül
a zsákban újra elmerül.

(1982/9)

2018-01-22 18:00:00