Az 1995-ös Jelenkor nyári duplaszámában olvasható Mészöly Miklós Parti Nagy Lajosnak ajánlott írása, a Jókai magyar szótárából. A jegyzettörmelék előtt Mészöly megjegyzéseivel találkozunk. Mészöly szerint a Jókai-szövegekből kijegyzetelt töredékekben is jól érzékelhetők az irodalmi modernség formai és motivikus jegyei. A Jókai – hommage és lingvashow munkacímű írás végül nem készült el, hanem töredékben maradt, de a jegyzetekből így is kiviláglik a Jókai-életmű időtállósága.

*

Jókai magyar szótárából

Parti Nagy Lajosnak

(Megjegyzés – Több éve már, hogy régi noteszekből, cetlikből felgyűlt a fiókomban egy csokorra való kijegyzés Jókai szövegeiből, kifejezéseiből; mert ha olvastam – sajnos, becsületesebb a múlt idő itt –, mindig bujkáló nosztalgia volt, de maradt is bennem az önkéntelen forgácsok rezzenés-finom árnyalatai és töménysége iránt; hogy még azok is mennyire árulkodók. A struktúrák, kompozíciók megöregedhetnek, de az igaziból lehámló, lepergő törmelékből sok év múltán is kitetszik a nemesség. A Nagy Folyó elsodorja a büszke testet, jószerivel az marad meg – mint a tovább görgetett nemes rögből –, amit az aranymosó kiszitál a homokból. Megejtően szerves törmelékek ezek; akár emlékeztető csillámok, gondolat, érzés, összefüggés-sűrítmények – nyelvi áramkörük téveszthetetlenül kapcsolódik a szélesebb kompozíciók narrációjához. A nekünk is megragadhatóbb (úgynevezett) modernségnek minden eleme jelenvaló bennük; csupán Jókainál épp arról van szó, hogy a krőzusi gazdagság azidőtt mást tartott fontosabbnak, és másképp. A gazdagság szó itt a hangsúlyos. Jókai – igazában még mindig – fölfedezetlenül gazdag a világ-, ember- és léttények enciklopédikus ismeretét illetően. És a sokszor felrótt „lélektani motivációk hiánya, naivitása"? – Nos, mind erősebben hiszem, hogy (úgynevezett) modern pacsmagolásunk a lélek ismeretlenjében, a lélek „konfigurációs terében” téved el sokszor és újra; illetve rendezi be a magának kijelölt lelki térben a „lelki” atomok helyét. E módszer jogosan a tudományé; a művészeté a nominális „atomok” érzékletes megidézése, életre keltése – mint Cervantesnél vagy Csehovnál. Mert más dolog egy „nominális– erdőben sétálni, mint ott, ahol a megidézni és életre kelteni tudott fák is ott illatoznak… A jegyzetek fölött ott találom a tervezett címet: „Jókai – hommage és lingvashow." Sajnos, nem íródott meg – a szövegek, kifejezések mikrotöredékeiből összeszerkesztett posztumusz apokrif – Jókairól és Jókaiért. Így csak ez a töredék, ami a kijegyzett törmelékekből megmaradt.)

(nemzeti ragozás)

Valakinek adni anélkül, hogy valakitől elvennénk &
Kész meghalni, – de hogyan él meg odáig? &
Háború előtt elesnek &
Háború hírére is elesnek &
Nem a jobbkeze a miniszternek, csak a kesztyűje &
Kincstári macskák &
Parányi hazaárulók &
Egyik miniszter a másik puskáját fogja &
Egoista, aki az észre haragszik &
Jobb otthon – mint itthon &
Kimosható papírosra az újságot &
Délibáb lecsapolása &
Hol zárjuk be az országgyűlést? &
Országgyűlés automatákkal &
Velünk meszelik be az eget &

(…)

A teljes szöveg itt olvasható.