Az 1961. januári Jelenkorban három Weöres Sándor-szonett olvasható: a Contraposto, a Psyché és a Hszi-csün hercegnő. Mindhárom vers megtalálható a Magyar Műhelynél megjelent Tűzkút című könyvben (1964), a Hszi-csün hercegnő azonos címmel, a Psyché fölött viszont az Anima cím olvasható. A Contraposto esetében egy betűt ér el a folyóiratbeli közléstől, a kötetben két p-vel, az olasz eredetinek megfelelően szerepel a cím (Contrapposto).

A kifejezés elsősorban az antik görög szobrászat asszimetrikus testábrázolásából ismert, melyben a testsúly az egyik lábra esik. Weöres verse már formájában is alkalmas a kontraposzt kompozíció megjelenítésére, avagy az ellentétek hangsúlyozására. A két quartinából és két tercinából álló szonett ugyanis természetéből adódóan aszimmetriát hordoz. Az alábbi költemény ráadásul jelentését tekintve is végsúlyos, az utolsó három sorból derül ki ugyanis, hogy a holt-ág énekese, a lápvidékről ismert elfeledett pákász még akkor is járja az ingoványt, amikor a harci hordák már rég csak az emlékezetben élnek. 

A teljes lapszám itt olvasható.

(Fotó: Csigó László)