„Egyetlen délelőtt fényözönében”
Archívumunkban nemrég elérhetővé váltak a Jelenkor 1972 előtti számai. Az 1962-es évfolyamból Orbán Ottó Temetés című versét ajánljuk.
Orbán Ottó írásai a Jelenkor folyóiratban>
Orbán Ottó a huszadik század második felében rendkívül fontos lírai életművet hozott létre. Mennyiségileg termékeny, minőségileg egyenletesen magasfokú költői világát változatos lírai szerepek és beszédmódok jellemzik. A Jelenkor 1962/1-es számában olvasható Temetés című vers az akkor 26 éves, még pályakezdőnek számító költő második közlése a folyóiratban. A szöveg alanyi, erősen retorizált beszédmódja expresszív természeti és környezeti képekkel tudósít a gyászról, miközben a tüzifának vágott akác képéből kiindulva a versbeszélő saját testének naturalizálásáig jut el. Az intenzív indulatiságot hordozó vers meggyőző példája annak, hogy miért tartották a hatvanas évek elején költőként csodagyereknek Orbán Ottót.
A teljes lapszám itt olvasható.
(A fotó forrása: pim.hu)