A novella a Jelenkor 1964. augusztusi számában jelent meg. Az elbeszélő Buckótól, az új vadőrtől hallja Somodi történetét, akivel 1942-ben együtt voltak fogolytáborban az Urál mentén. A novella első fele Somodi és a felesége, Ildikó megismerkedéséről, majd házasságuk kezdeti időszakáról szól, illetve Franciskáról, akit Somodi egy légyott alkalmával teherbe ejt. Ezt követően Somodi a frontra, majd a fogolytáborba kerül, s a Buckóval való megismerkedését követően váratlanul meghal. A novella második felében Buckó Somodi hagyatékát hordozza, s kezdetben Somodi szerepét Ildikó mellett férfiként próbálja átvenni, majd Somodi Franciskától született gyermeke után kutat. A pontos, tárgyilagos mondatfűzés a szövevényes történetre koncentrál, s csak helyenként válik poétikussá (Buckó első találkozása Ildikóval például erősen érzéki passzusokat tartalmaz). A nyelvhasználat mellett a novella nyitott zárlata szintén Mészöly prózapoétikájának ismert vonása.
