Amellett, hogy a magyar irodalomról előszeretettel beszélünk folyóirat-irodalomként, sok irodalmár legalább annyi antológia címét tudja reflexből felidézni, mint periodikáét. Ám asszociatív szinten hiába kapcsolódik össze a Nyugat indulása a Holnap megjelenésével, utóbbira kevesebb figyelem irányul. Ez persze természetes: az antológia megjelenése – a Szép versekhez hasonló sorozatoktól eltekintve – egyszeri esemény, és – a folyóirat-olvasással szemben – kimondottan csábít a benne megjelenő írások (főleg nemzedéki és poétikai szempontú) együtt-értelmezésére.

A Kádár-korszak kimondottan gazdag tárháza a költészeti antológiáknak. A Költők egymás közt, az Első Ének és az Elérhetetlen föld a legismertebb példák a hatvanas évek végéről, utóbbi ráadásul költői csoportosuláshoz köthető, a Kilencekhez. A Kilencekhez hasonló közösségként szokás emlegetni a – Kabdebó Lóránt által elkeresztelt – Heteket. Az Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József, illetve Serfőző Simon alkotta csoport együttes, antológiában történő fellépésére viszont a megalakulást követően jó tizenöt évet kellett várni: Az ének megmarad csak 1985-ben jelent meg. A tagok szociális és életrajzi háttere mellett ez is oka lehet annak, hogy a Heteket a Kilenceknél ritkábban emlegetjük, pedig mind a költői-társadalmi program (a közösségi, népi elkötelezettségű költészet), mind a nemi eloszlás (a Kilencek egyedüli női tagja Mezey Katalin volt) nyilvánvaló párhuzamokat kínálnak a két csoport között.

A Hetek egyetlen női tagja, Raffai Sarolta képviseleti ambícióját jól mutatja, hogy a hetvenes évek elejétől a nyolcvanas évek közepéig jó másfél évtizeden keresztül tevékenykedett országgyűlési képviselőként, s öt évig az országgyűlés alelnöke is volt. Az irodalmi életben a – verseskötetek, novelláskönyvek, regények és drámakötetek szegélyezte – szépírói pálya mellett 1979–1981 között a PIM igazgatójaként, illetve a hetvenes években a Forrás versszerkesztőjeként is dolgozott.

Verseit ma már kevesen olvassák, akik mégis, azok kiváló szövegekre lelhetnek. A három évvel ezelőtt megjelent 99 magyar vers című antológia előszavában például a szerkesztő Simon Márton jelezte Raffai költői erejét. A Jelenkor 1968. februári számában olvasható két költemény, a Korai bölcsesség és a Páros fogóban szintén erős darabok. Utóbbit ajánljuk a lap archívumából olvasóink figyelmébe. „Raffai Részeg virágzás című első kötetének megjelenésekor (1966) úgy nyilatkozott, hogy az élet mindennapjairól, a nők belső világáról, gondolatok, érzések reflexióiról kíván írni” – írja Laczkó András az 1976. májusi Jelenkorban a szerző második verseskötetéről (Ne félts, ne félj) szóló recenziójában. Hogy a Páros fogóban mennyiben működtet női tapasztalatot, azon lehet vitatkozni, a testi érzet érzéki reflexiója viszont – mely ebben az esetben az újholdasnak mondott versszervezést idézi – kétségkívül sűrű, erős verset eredményez.

(Fotó: Csigó László)