Parti Nagy Lajos tavaly ünnepelte hetvenedik születésnapját, melyről a Jelenkor is megemlékezett: az októberi számban pályatársai, Csordás Gábor, Darvasi László és a nemrég elhunyt Kovács András Ferenc köszöntötték a költőt. A hetvenedik születésnap alkalmat adott arra is, hogy a Magvető kiadja Parti Nagy Lajos összegyűjtött verseit Hadd legyek hűs címmel. A könyvben a korábbi költeményeket – a kötetbeli megjelenésüktől eltérően – keletkezési idejük szerint olvashatjuk, illetve a hetvenes évek – kötetben eddig nem közölt – verseivel is találkozunk. Az életmű első évtizedéből származó bő negyven szöveg tehát a pályakezdésről tudósít, melyben fontos szerep jutott a Jelenkornak is.

Parti Nagy a hetvenes évek közepétől állandó szerzője a lapnak, az évtized első felében háromszor találkozunk szerzőként a nevével, mindegyik esetben két-két verssel: visszafelé haladva 1973 decemberében a Miután az autók hazamentek és a Mint az iszap, 1972 júniusában a Feltámadás és a Céllövölde, 1971 márciusában pedig a párbeszédes formában írt, falusi élettörténetet felskiccelő Vázlat, illetve a magányos gyászban élő öregasszony mementója, a Krizantémot ápol című vers olvasható. Ez utóbbi két szöveg a Három fiatal költőt (Németh Gabriellát, Parti Nagy Lajost és Petrőczi Évát) bemutató blokkban található, melyhez a szerkesztő Pákolitz István írt felvezetést. Ebben a következő áll: „Parti Nagy Lajos drámai erejű verskompozíciói a kegyetlen humortól a bölcs megnyugvásig mutatnak bejárható utat. Élményanyaga, szemlélete az emlékezés, a falusi élet vaskos realitása. Puritánul lényegretörő, szinte eszköztelen fogalmazása – minden didaktikus felhangtól mentesen – a régi falusi életforma bírálata is.” A humor, a didaktikus beszédmód kerülése és a kompozicionális szerkesztés azóta is a Parti Nagy-féle vers alapja, míg az eszköztelenség és a falusi élet realista ábrázolása a pályakezdés sajátjának tűnik. E versek kapcsán egy interjúban a szerző a következőképp fogalmaz: „Volt, ahol elfogadták őket, bár, szerintem, semmi különös nem volt bennük. Látszott, hogy nem tehetségtelenek, de hogy milyenek, az nem nagyon. Így fogadta el az elsőket a Jelenkor is. Később, amikor odakerültem, megnéztem a régi dossziékban, hogy miket küldtem be anno. Hát, én mint szerkesztő ezeket még visszaküldtem volna. Pedig milyen jót tett velem Pákolitz István, ez volt a legjobb biztatás, hogy közölte őket.”

Parti Nagy Lajos első Jelenkorban megjelent versei közül a Krizantémot ápol címűt ajánljuk.

(Fotó: Tóth László)