1973 januárjában a Jelenkor teljes lapszámmal emlékezett meg Petőfi születésének 150. évfordulójáról, melyben a nyitó szöveg, a monográfus Illyés Gyula által jegyzett esszé mellett többek között Csorba Győző és Takáts Gyula versei, Tüskés Tibor és Bécsy Tamás értekező írásai, illetve műmellékletként Martyn Ferenc Petőfi olvasása közben című képsorozatának darabjai találhatók.

A versek közül az utolsót az akkor első kötetes Bertók László jegyzi Petőfi címmel, s részben a 150 éves jubileum kultuszépítő igényével szemben íródik: címszereplője kilép az ünnep díszletei közül, s a zárlatban maga az ünnep is ironikus fénytörésbe kerül. Bertóknak az előző évben jelent meg az első önálló könyve, a Fák felvonulása. A vers kötetben csak jó öt év múlva, az Emlékek választása című kötet záró ciklusában olvasható. A folyóiratbeli megjelenés mellett a későbbi közlésekről is érdemes szót ejteni.

A válogatott és új verseket tartalmazó Hóból a lábnyom című kötetben például három változtatást is találunk. Ezek közül kettő stilisztikai természetű: az „és Segesvár között” sor végén vessző szerepel, ami 17 sorosra nyújtja a vers tengelyében lévő mondatot; s ugyanebben a mondatban az irodalmibb „ahonnan” helyett az archaikusabb „ahonnét” olvasható. Komoly jelentésbeli korrekciót a zárlatban találunk. A Petőfi karakterét és kultuszát tematizáló vers Jelenkor-beli változatában a „Tudod-e önmagad / nyitott tenyérrel ünnepelni?” kétértelmű (ti. az olvasónak, illetve Petőfinek címzett) kérdéséből a kötetben eltűnik az „önmagad” kifejezés, s ezáltal egyértelművé válik a jelentéstulajdonítás, és némileg szelídül az ironikus él, hiszen az olvasó már csak alanya a mondatnak, nem tárgya; a könyvbéli közlés elszakad az 1973-as évforduló aktualitásától, az olvasók jubileumi túlkapásaitól. A vers tehát nemcsak Bertók Petőfi-képéről, illetve a kultikus olvasáshoz való viszonyáról árulkodik, hanem a költői műhely látványos példáját is nyújtja, „a részletek rugóinak” működését.

A verset tartalmazó lapszám itt érhető el.