Az 1992. szeptemberi Jelenkor a Halszem – halszám címet viselte. Benne Bertók Lászlótól Balassa Péteren, Balla Zsófián és Németh Gáboron át Kemény Istvánig az időszak kiemelkedő magyar szerzői sorakoztak fel. A „hal” hívószó nyomán ráadásul olyan emlékezetes szövegek is létrejöttek, mint a Hal éji éneke Parti Nagy Lajostól vagy Krasznahorkai László kiváló pécsi beszéde.

A félig-meddig alkalomszülte, ám rendkívül színvonalas szám középén olvasható Visky András – a szerzői műfajmegjelölés szerint – homíliája, A csodálatos halfogás. Ritka, hogy egy folyóiratközlés (főleg egy alkalmi szövegeket tartalmazó tematikus lapszámé) harminc év elteltével váljon igazán fontossá, ebben az esetben mégis ez történt. A szerző szűk egy hónapja megjelent – egyébként első – nagyregényének egyik fejezete ugyanis ugyanezt a címet viseli. A szeptember elején napvilágot látott Kitelepítés című lágerregény 21. része jelentősen átalakult az 1992-es közlés óta, ugyanakkor erősen magán hordozza az első megjelenés nyomait: a bibliai retorikából kilendülő – és a regény nyelvhasználatát alapjaiban meghatározó – költőiség („Anyánk számára az idő Isten szívverése”), az Aurél nevű szereplőnek többek között a dunai horgászathoz is kapcsolódó kitüntetett pozíciója, illetve az anyával lágerbe kerülő hét gyermek szökési tervei a Kitelepítésben is megjelennek. A szökés ráadásul többször is előkerül a regényben: külön fejezetcímet kap, majd jó 160 oldallal később előbb az egyik testvér, Lídia, majd az anya szájából hangzik el, hogy alapjaiban elhibázott tervről van szó: „nincs hova szökni, foglalta össze Anyánk, megnyomva minden szót”. Ugyanez a folyóiratbeli közlésben: „fiú, hová menekülhetnénk?, hangzott fel immár Anyánk ajkáról az augustinusi kérdés”.

A megrendítő önéletrajzi téma, a hozzá kapcsolódó helyszín, szereplők és motívumok (így maga a halfogás) ellenére a fejezet nagyon sok mindenben változott az újraírás során: a Lăteşti nevű lágerfaluban játszódó szakasz Jelenkorbeli változatában a család lelki túlélésének egyik zálogaként gyakorolt bibliai szövegfelolvasás és -értelmezés kerül a középpontba, maga a homília, míg a regényben a bibliai passzusok hosszabb Szentírás-magyarázatok nélkül is inherens módon illeszkednek a szövegvilágba.

A halfogás folyóiratbeli leírása mindazonáltal ismerős lehet a regény olvasója számára is: a beetetést („Aurél kenyeret vesz elő a táskából, megszegi, de mielőtt körbe adná, elmorzsol egy darabot és a vízbe szórja”), a bevágást („aprót moccan a bot, Aurél fölemeli, rövid, határozott mozdulattal bevág a halnak, a megfeszült zsineg tusát ígér”) és a Gironde nevű francia börtönuszály megjelenését (melyen a gyermekek börtönben lévő apjuk arcát vélik felfedezni) apró stiláris változtatásokkal emelte át a regénybe a szerző. Az 1992. szeptemberi Jelenkorban olvasható történet a 2022-es év egyik legkomolyabb magyar nyelvű regényének születési folyamatába enged bepillantást, ráadásul első szövegváltozatában is erős írásról van szó. Megéri elolvasni.

(Fotó: Tóth László)