A Jelenkor 1982. januári száma egy rövid, Nemes Nagy Ágnest köszöntő blokkal indul. Az akkor hatvanéves költőnek Bertók László és Fodor András ajánlott egy-egy verset, előbbi Elmenni kevés, itt maradni sok, utóbbi Mégis, mégse címmel – közöttük Sőtér István személyes olvasónaplóját találjuk.

Bertók lapszámnyitó költeménye a szerző egyik legismertebb versévé vált: a Szélkiáltó által megzenésített Elmenni kevés, itt maradni sok A város neve című, válogatott verseket tartalmazó 2009-es könyv első ciklusának címadó szövege, melyet különböző írásokban Csuhai Istvántól Parti Nagy Lajosig sokan méltattak. Nagy Imre Beszélgetés és tanulmány című 1995-ös könyvében – amely tíz beszélgetést tartalmaz Bertók Lászlóval – a költemény ajánlásáról a következőket olvashatjuk: „Amikor megírtam már, akkor szólt Szederkényi Ervin, nem ajánlanám-e Nemes Nagy Ágnesnek, merthogy a Jelenkor köszönteni szeretné őt a születésnapja alkalmából. Talán mondanom sem kell, hogy szívesen írtam oda a cím alá az ajánlást. Örültem az ötletnek, mert túl azon, hogy a vers talán nem méltatlan a »címzetthez«, valami rejtett üzenet is van benne, ami ekképpen felerősödött és célba érhetett. Az már ráadás volt, hogy amikor a Jelenkor-szám megjelent, Nemes Nagy Ágnes meleg hangú levélben köszönte meg a verset.” A beszélgetés folytatásában aztán Bertók Nemes Nagy költészetéről is nyilatkozik: „ő építi meg a verseit az újholdasok közül talán a legalaposabban és legkeményebben. Egyszerre képes a tényekhez tapadni, s ugyanakkor elvont lenni. Nincs egy fölösleges szó, minden a helyén van, végleges érvényű” – szép érdekessége a beszélgetésnek, hogy Nagy Imre a következő kérdésében a Párbeszéd című disztichont idézi: az „– Engedj, zászlórúd! Mért markolsz vissza a széltől? / – Rongy lennél egyedül. Így lobogó, lobogó.” sokat idézett kétsorosa szerepel az 1982. januári szám hátsó borítóján is Nemes Nagy Ágnes kézírásával.

A beszélgetésben említett „rejtett üzenettel” kapcsolatban csak feltételezéseink lehetnek: valószínűleg arról van szó, hogy az újholdas hagyományhoz sok szállal kötődő Bertók versének egyes megoldásai Nemes Nagy költészetével is rokonságot mutatnak. A felszínen az „árnyékból is föltámad a szag” és a „Mindig behorpadt az ég valahol” merész képei idézik az előd-pályatárs verseit, míg az alanyiságon túlmutató, sokat idézett közösségi üzenet („Elmenni kevés, itt maradni sok, / emberré az tesz, ha megszólalok.”) Nemes Nagy költői etikájával mutat egyértelmű párhuzamot.

(Fotó: Fortepan/Hunyady József)