Tíz éve, a Jelenkor 2012. márciusi számában jelent meg Térey János Nemes Nagy Ágnesről szóló esszéje, A nagyasszony. A szerkesztőség úgy ítélte meg, a szöveg érdemes arra, hogy vitaindítóvá váljon. A hozzászólások közül márciusban Schein Gábor, Bán Zsófia, Mesterházi Mónika, Molnár Krisztina Rita és Szabó T. Anna szövegeit közölte a lap, áprilisban pedig Takács Zsuzsa, Tandori Dezső és Turi Tímea írásait.

A diskurzus előzményéről a Térey-esszéhez csatolt szerkesztőségi jegyzet tudósít: a Rózsaszín szemüveg beszélgetéssorozatának keretében 2009-ben Kiss Noémi, Radics Viktória és Menyhért Anna beszélgetett Térey Jánossal a Nyitott Műhelyben. A beszélgetés írott változatát a Prae.hu közölte, Menyhért Anna külön tanulmányban is foglalkozott a témával a Debreceni Disputában, a Térey-esszé nyomán kialakult Jelenkor-beli vita pedig számos további írás referenciapontja lett: Nemes Z. Márió például a Ferencz Győző által szerkesztett 2016-os Összegyűjtött versek szemlézésekor a Nemes Naggyal kapcsolatos leegyszerűsítő irodalomtörténeti megállapítások tünetértékű példájaként utal a vitaindító szövegre.

Térey János szerint Nemes Nagy Ágnes költői képmása ugyan komoly irodalmi hatalmat biztosított a (saját jelentőségét egyébként alulbecsültnek vélő) szerzőnek, viszont a hátrahagyott versek ismeretében megállapítható, hogy korlátot is jelentett számára. Az esszé alapállítása, hogy „a nagyasszony” karakterhez illeszkedő tárgyias beszédmód sterillé teszi a lírai életművet, és ez nem magyarázható a költő felekezeti hovatartozásával. A hátrahagyott versek erős alanyisága viszont leleplezi Nemes Nagy Ágnest, hiszen „sokkal sebezhetőbb és sebzettebb, s főleg sértettebb embert mutat”. Az esszé zárlatában aztán Térey János a nemi szerepekkel, pontosabban a konvencionális nemi szereptől való eltávolodással köti össze a tárgyias líra álarca mögé rejtőző képmást: „A csúcsművek közül több – férfielőítélet nélkül rögzítem ezt – bizonyosan teljesen mentes a női, avagy »nőies szereptől«.” Az esszé nemiség-felfogását a legtöbb hozzászóló tárgyalta: Schein Gábor tárgyilagos stílusban írt róla: „A társadalmi nem nyelvi megjelenésére és az értelmiségi magatartásválasztásra vonatkozó kérdésekkel közelíteni Nemes Nagy Ágnes költészetéhez nemcsak indokolt, de szükséges is.” Turi Tímea, Mesterházi Mónika és Takács Zsuzsa pedig ironikusan tették ugyanezt:

„Női előítélet nélkül mondom, olyan ez a szöveg, mintha nem tudná eldönteni – vagy nem szeretné, ha el tudnánk dönteni –, mi a jobb: ha a verseknek van vagy nincs neme.” (Turi Tímea)

„[H]add közöljem néhány Térey-mondat fordítását, egyszerűen áttéve a nőt, női(es)t férfira, férfiasra. (Ahol a megfeleltetés nem egyértelmű, szögletes zárójeles formát közlök.) Arra vagyok ugyanis kíváncsi, működik-e a szöveg így is.
»A nagyúr«
»Nagyúr. Ízlelgetem ezt a kemény szót, mert van benne valami viszolyogtató is. Például hatalom.«
»[…] mondja irigyen, ő, a méltóságteljes és görcsös férfi.«" (Mesterházi Mónika)

Térey Nemes Nagyra, illetve Szabó Magdára vonatkozó kérdése pedig („Nem tették ki erkölcsi megsarcolásnak sem a gyermekük, sem a maguk életét. Ugyanakkor kíváncsi vagyok, szültek volna-e ezek a nők egy számukra optimális korban?”) a következő történetet csalta ki Takács Zsuzsából: „Amikor bementem hozzá [Vas Istvánhoz, a szerk.] a kiadóba, csaknem szó szerint úgy fogalmazott, ahogy a Vojtina-levél kezdő- és záró soraiban teszi: »Hibátlanok a versek, még a központozás is rendben, csak éppen semmiről se szólnak.« Annyit még – új elemként – hozzátett, hogy »szép nő, minek ír verset, szüljön inkább gyerekeket!«”

Az irodalmi tabudöntésre adott reakciók színesebb képet mutatnak. Tandori Dezső, Nemes Nagy Ágnes tanítványa és fontos értelmezője elfogadta Térey „korrekt, tárgyi részletekre figyelő” írásának értékítéletét: „Összefoglalva, fájós kézzel: irodalmunk egyik alap-köve N.N.Á., de nem kell alapkőnek tekinteni. Örökérvényű létező; nem osztandó.” Molnár Krisztina Rita is akceptálta az életmű kritika alá vonását, annak módjával viszont komoly problémai voltak: „A szobrok sorsa, hogy fejüket idővel bepiszkítják a madarak. Rendjén is van ez így. De azért, ha a parkban sétálunk, ügyelünk arra, hogy amikor kutyánk a dolgát végzi, ne egy szobor tövében tegye.” Szabó T. Anna pedig – Térey ismert verskötetének címét citálva – csupán „elfogult ingerültséget, gúnyt, már a címmel is hangsúlyozott önös provokációt. Természetes arroganciát” vélt felfedezni az esszében.

Téreynek a későbbi kötetmegjelenéskor egyébként Kész férfire átkeresztelt provokatív szövege tehát érzelemdús reakciókat váltott ki, viszont – ahogy arra Schein Gábor rávilágított – ismét felhívta a figyelmet rá, hogy a Kádár-korszak értelmiségének – s köztük Nemes Nagy Ágnes – identitásproblémáiról még mindig nem tudunk eleget. A költő születésének centenáriumán pedig különösképp célszerű odafigyelni a mértéktartó tisztánlátásra.

(Fotó: Fortepan/Hunyady József)