Déry Tibor 1957-es bebörtönzését és 1960-as szabadulását követően 1962-ben kapcsolódott vissza az irodalom vérkeringésébe. 1963-ban már az Élet és Irodalom, az Új Írás, az Alföld és a Kortárs mellett a Jelenkor is közölte a műveit. A G. A. úr jegyzetei címmel megjelent 1963. decemberi debütálás az 1964-es regény, a G. A. úr X-ben harmadik fejezete. A regényrészlet közlését követően az író egészen 1977-es haláláig állandó szerzője maradt a Jelenkornak. Az 1965–1966-os évfolyamban a börtönévek alatt írt másik regényből, A kiközösítőből olvasható két részlet a lapban, továbbá Déry Tibor is írt a lap Balaton-különszámába 1966 júliusában. A hatvanas évek végéről és a hetvenes évek elejéről négy további jelenkoros közlést találunk: az Egy füredi ház története című önéletrajzi jegyzetet (1968/7), a Jelenkor szerkesztőinek interjúkérdéseire adott összefüggő levélválaszt (1969/5), A felhőállatok című kötetbe bekerült verseket (1970/12) és A szórakozott ember című elbeszélést (1971/4). Utóbbi számban olvasható Déry egyik legkomolyabb értekezőjének, Pomogáts Bélának a kritikája a szerző verseiről. Pomogáts A felhőállatokon kívül több szöveget is írt Déry művészetéről a Jelenkorba: például méltatta a válogatott novellákat tartalmazó Theokritosz Újpesten című könyvet (1967/7-8), tanulmányt írt a szerző drámaírói munkásságáról (1973/3), továbbá A befejezetlen mondatról is (1974/2) és többedmagával részt vett Az irónia Déry Tibor műveiben című beszélgetésben is (1980/6). Rajta kívül Futaky Hajna recenzálta több alkalommal is a szerző könyveit: a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválrólt (1972/6), A napok hordalékát (1973/5) és a Kedves bópeer…! című regényt (1974/3).

Mindazonáltal jól látható, hogy a prózafordulathoz vezető út egyik fontos alkotójaként számot tartott Déryre jó ideig kisebb fókusz esett, s ezen a kilencvenes–kétezres évek – elsősorban Botka Ferencnek köszönhető – forrásfeltárási aktivitása sem változtatott érdemben. A tendencia a Jelenkorban is megfigyelhető: a szerző halála kevesebb írás jelent meg Déryről. Az utóbbi években viszont mutatkozik némi érdeklődés: a Jelenkor a 2017-es színházi számában Szabó-Székely Ármin tanulmánya árulkodik erről, mely Déry történelmi drámáit tárgyalja, monografikus szinten pedig Balázs Imre Józsefnek az életmű korai periódusát feldolgozó könyve érdemel figyelmet.

A 127 éve született íróra az 1970/12-es számban megjelent Melankólia című versével emlékezünk, jelezvén, hogy e nagy és sokrétű életmű feltáratlan szegmensei is messzemenően méltók a tanulmányozásra.

Melankólia

A szoba kifordult sarkából. A falak ráncosak. A padló vízből van. A lámpafény elmerül. A mennyezet kormos. Egy tükörgolyó forog a kémény alatt.
Az üv. f. b. hideg kávét iszik.
A hold besüt az ablakon.
A tükörben egy asztal látszik, egy szék és egy pohár víz. Az üv. f. b. elfordítja fejét. Az asztal és a szék eltűnik a tükörből. A pohár víz szétfolyt a mennyezeten.
Minden szétfolyik, csak egy számsor kapálódzik. A hold üres.
Az üv. f. b. meggyullad. Végigég mint egy egyiptomi cigaretta. A szoba kiürül. Jelenlétét csak a füst hűlő szaga árulja el.
Éjjel nincs.
Reggelre kötelességtudón összeáll. Aggódó szívvel hajlik sértetlen szervezete fölé. A hangulat mint egy bőregér függve maradt a tapéták rajzában.

(Fotó: fortepan.hu)