Juhász Ferenc a hetvenes években három alkalommal közölt a Jelenkorban: 1972 szeptemberében a Móser Zoltán kiállítására írt szöveget, két hónappal később A rejtelmek hajnala című ciklust, majd 1976 júniusában öt további verset. Utóbbi számban egy rendhagyó olvasmány is szerepel, Oláh Gábor Juhászról szóló 1976-os portréfilmjének szövege Bihari Sándor kérdéseivel és a költő válaszaival. Az 1976/6-os számhoz hasonlóan az 1972. novemberi szám is Juhász Ferenc-blokkal indul: A rejtelmek hajnala darabjait Bertha Bulcsu nagyinterjúja követi, illetve Pomogáts Béla tanulmánya A halottak királya című eposzról. Pomogáts Béla egyébként is fontos szereplője a Jelenkor Juhász-emlékezetének: 1969 és 1985 között tizenkét alkalommal közölt értekezést a szerző műveiről. A Pomogáts-szövegek mellett a Juhász-recepció alapvető darabja Bodnár György értelmezése a Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb című költeményről az 1980-as nyári számból, a szintén általa jegyzett kritika a Halott fekerigóról (1986/4), továbbá Rónay László két részletben megjelent nagy ívű tanulmánya az 1981-es évfolyamból.

Juhász Ferencre az első jelenkoros versközlésben olvasható költeménnyel, A vedlő aranycsipkeláng-oszloppal emlékezünk. A rigó látványa köré szerveződő vers a Juhász költészetére jellemző hapaxok, illetve a központi motívumhoz csatolt váratlan asszociációjú képek segítségével teremt egészen sajátos és erős hatású atmoszférát. Egy nagy költészet komoly lenyomata.

A vedlő aranycsipkeláng-oszlop

Aranyat-vedlő jegenyén
ugrál a rigó feketén.
Aranypikkely-lángokat:
rúgdos rothadt tollakat.

Mint nagy fekete A-betű
ugrál a kő-tekintetű
feketerigó a jegenyén.
Csipkés a hulló láng-remény.

Hull pörögve lefele
a jegenyefa levele,
a tar ágak közt égve hull.
Nézem mosolytalanul.

Aranycsipkeláng-oszlopon,
aranytollcsipke-kőrudon
ugrál a rigó. Mi jogon?
Meghalsz? Meghalok. Jól tudom.

(Fotó: Czimbal Gyula)