Károlyi Amy a hatvanas évek elejétől volt állandó szerzője a lapnak. Versei és műfordításai mellett izgalmasak a hetvenes évekbeli rövid értekezések és bemutató igényű szövegek, így a Mulatság közben című Petőfi-vers áthallásairól írt jegyzet (1973/3), illetve az Emily Dickinson költészetét tárgyaló esszé (1973/5). A Csorba Győzőt köszöntő (1976/11), továbbá a Szederkényi Ervint búcsúztató (1987/6), Weöres Sándorral egyszerre közölt versek alkalmiságuk ellenére is irodalomtörténeti különlegességek, a Különös című költeményről Domokos Mátyással folytatott beszélgetés pedig – a Versről versre-rovat részeként – kiváló olvasmány (1980/6).

A Jelenkor nagy figyelmet szentelt Károly Amy fogadtatásának is. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján Futaky Hajna recenzálta az Anti-mennyországot (1969/12) és a -talan, -telen című gyűjteményes kötetet (1972/12), a hetvenes évek második felében pedig Gera György a Vonzások és viszonzások című műfordítás-kötetet (1976/6), Tandori Dezső a Kulcslyuk-lírát (1977/9), Rónay László pedig A nyúl feje című verskötetet méltatta (1979/9). A rendszerváltás környékén is nagyfokú érdeklődésről tanúskodnak a Jelenkor-­számok: Rába György A szobrok elindulnak (1986/9) és az Egy marék por (1989/4) című könyvekről, Erdődy Edit (1990/2), illetve négy hónappal később Határ Győző pedig a Bezárt házról jegyzett kritikát (1990/6). Ezt követően viszont Károlyi Amy költészetének visszhangja apadni látszik. A kilencvenes években ugyanakkor az 1997-es évfolyamig megjelenő versek, illetve a később közzétett, Gara Lászlónak (2003/3) és Szederkényi Ervinnek (2014/4) címzett levelek mellett ki kell emelni a fiatal Weöres Sándorról szóló emlékezést az 1993-as nyári duplaszámból.

Az 1980. júniusi számban található Két táblakép című vers első darabjával emlékezünk Károly Amyra. Az érzékeny megfigyelésekkel dolgozó, magyaros ritmusban dobogó szoborleíró vers az életmű érzékiségének, illetve láttató igényének pontos bizonyítéka. Értékes költészet, s Tandori Dezső 1977-es kritikáját parafrazálva: növekednie kellene az időben.

Két táblakép

1.

                                                                                                Az egykori Calvin-téri kút egy nőalakja
                                                                                egy belvárosi udvarba került.

Ágya szélén üldögél
inge lecsúszott derékig
lámpafényben elmereng
találkára készülődik

Mit vegyen fel tetszetőst
nem tudjuk már soha többé
ilyen félig meztelen
lámpafényben ül örökké

Melle kerek halmai
vállai gömbölyüsége
télen hóba burkolózik
ősszel csíkos esőlébe

Társak nélkül, egyedül
ül egy elvadult lugasba
lámpafényben elmereng
lámpaoltás eltakarja

(Fotó: Kertész Dániel)