Tolnai Ottó 35 éve állandó szerzője a Jelenkornak, az 1986/9-es számban debütált A fogatlan létra című versével. Az elmúlt három és fél évtizedben versei és prózái mellett Rózsaszín flastrom címmel egy önértelmező esszéje látott napvilágot a folyóiratban, illetve két beszélgetése: az 1992-es nyári dupla számban Balog József, a 2003-as évfolyam három lapszámában pedig Parti Nagy Lajos kérdezte (A 13-as mikrofon címen közölt beszélgetés végül a Költő disznózsírból kötetben jelent meg).

Ha végigtekintünk Tolnai jelenkoros versein és prózáin, akkor rendkívül magas minőségű szövegegyüttest látunk: A szabadság jelképét, az Ómama egy rotterdami gengszerfilmben vagy a Puha rózsaszín zsiletteken című költeményeket a gyűjteményes Versek könyvéből, az alias habakuk ciklusát a Wilhelm-dalokból, a Balkáni babér című kötet π-ciklusának nagyívű záróversét (pilinszky az IN MEMORIAM CELAN-t készül meg-nemírni), vagy a Valaki műanyag kanalat rágcsál című prózaesszét, mely a Vajdasági Íróegyesület Életmű-díja kapcsán készült. Ez utóbbi szöveg Tolnai Ottó művészetfelfogásáról is árulkodik, a szerző keze alatt ugyanis akármilyen élményanyag vagy forma képes szépírássá változni. A Tolnai-féle évtizedes motívumokkal (a flamingóval, a hattyúval, a tengerrel vagy Wilhelm karakterével) együtt ez a fajta írói-költői attitűd egészen sajátos magánmitológiát teremt meg: a Tolnai-univerzumot.

Amikor öt évvel ezelőtt a Jelenkor elkezdte feltölteni nyomtatott számait az archívumba, és elindította Fél évtized Jelenkor címmel a leendő és korábbi szerkesztők folyóiratszemléjét, akkor Takáts József az 1986–1990 közötti számok áttekintésekor saját szövegének A repce címet adta az 1989-es évfolyam nyitó szövege után, melyet Tolnai Ottó jegyzett. A vers a Tolnai-líra megkerülhetetlen darabja, a címe: mi volt kérded a legszebb dániában. Csodálatos költemény, magáért beszél.

mi volt kérded a legszebb dániában

mi volt kérded a legszebb dániában
kapásból válaszolhatok a repce
igen a repce a keresztesvirágúak családjából
még a tenger felett ahogy megpillantottuk
a repcetáblákat az volt a legszebb
mint ikonokon az angyalok arca köré
úgy olyan áhitattal terigettek a dán parasztok
leheletnyi aranylemezeket a földre
s arra száll a harmat azon csillog remegve
és a repcetáblák tengerbefutó csíkjára landoltunk mi is
akárha a keresztesvirágúak valami furcsa hadjáratában
a sötét templomokból összegyűjtötték volna mind
a fény-írt ikont
s kirakták volna őket a földre hogy erős fényük
gerjessze a pislogó napot
a repce volt a legszebb
még a tenger felett ahogy megpillantottuk
a repcetáblákat az volt a legszebb
meg az volt a legszebb ahogy beléptünk
a koppenhágai kierkegaardba (= sírkert)
sören kierkegaard a filozófus sírját keresendő
és a sima füves sírokon szanaszét félmeztelen
napozó szőke lányok seregét pillantottuk meg
igen az volt a legszebb
ők azok a lányok voltak a legszebbek ott a sírokon
akárha a feltámadás fanfárjait véltem volna hallani
akkor meg később majd még egyszer helsingőrben
jóllehet egyszerűen csak arra gondoltam
eldőlök
hisz egy golyónyi ha nem sortűznyi ólom már úgyis
összegyűlt szívemben
ledőlök
aludni akarok
itt akarok örök nyugovóra térni
nem fogom bántani a lányokat
itt (hic et nunc) akarok meghalni
s ahogy megpillantottuk azt a számunkra irreális képet
annak a pillanatnak volt egy kis hányada amelyben
ez a vágy valóban természetes volt
mi sem normálisabb
nem volt benne semmi a nyegleségből
amivé most így leírva lett
márminthogy a meztelen lányok közé akartam heverni
ott a sírokon noha tényleg azt akartam
az volt a legszebb dániában
azok a lányok voltak a legszebbek ott a sírokon
és ahogy helsingőrben a turisták között felismertem
kosztolányit az volt a legszebb
különösmód a sírkerti látomás szépségének
éppen azt a dimenzióját fokozva
amely csakis iszonyúnak mondható
tudod kosztolányi többször is emlegette
emlegette az uránágyú alatt feküdve
miközben felesége harmos ilonka a hamletet olvasta neki
eredetiben és aranyban
sosem is olvasták szebben és igazabbul a hamletet
meg ahogy stockholm havas utcáin imbolyogtak szegények
olyanok vagyunk mint a bélpoklosok írta felesége
mint árnyak a pokolban
tudod mindig emlegette hogy ha legközelebb jön északra
átugrik koppenhágába (oroszországba)
hát most átugrott
át ott ahol a legkeskenyebb
ahol szinte semmi sem választ el a túlvilágtól
helsingborgból helsingőrbe
egy kis turistacsoportból meredt ki délceg alakja
akkor véltem hallani ismét azokat a fanfárokat
hosszú drága sáljáról akár angolnak is nézhetem
ha közelebb lépve nem veszem észre a drága sál
csurom vér
akárha valami kocsmai verekedésben nyakon döfték volna
ám ő e döfésre mit sem hederítve halálában is csodálkozva
rótta a csak rá jellemző semmis megfigyeléseket
a lét a semmis nyomokban mutatkozik legszívesebben
rótta arról hogy milyen kicsi is ez a kronborg
akár az a palicsi homokvár mit csáth-tal csöpögtettek
s azon nyomban tele is engedtek szellemekkel
milyen kicsi neki aki buda monumentális méreteihez szokott
arról hogy semmiképpen sem ez az eredeti
hanem az a shakespeare és arany szavaiból
szavaik aranytégláiból rakott
ez a libafospatinájú csak másolat papírmasé
és ahogy feltűnt kimeredt hirtelen úgy is tűnt el előlem
egy nyikorgó kis kék tapétaajtón
az volt a legszebb
ahogy a vérrel átitatott hosszú drága sál
csapkodva eltűnt a nyikorgó kis kék tapétaajtó résében
meg az volt még a legszebb
ahogy már ismét koppenhágában
míg a városháza kéményére helyezett
súlyos jegesmedvét tanulmányoztam
(miért helyezték épp a kéményre tűnődtem
amikor annyi párkány ki-beszögellés ideális kis plató
miért helyezték épp a füstbe
azt ami abszolút fehér
ami abszolút tiszta
ezzel az erővel akár egy hattyút is felemelhettek volna
sehogyan sem értettem
mit keres a jegesmedve a hattyú a füstölőben)
igen az volt még a legszebb
ahogy ott a városháza mögött szemben a tivolival
az andersen-szobornál ismét kosztolányiba botlottam
ahogy az a sírkerti és helsingőri iszony tovább fokozódott
ugyanis unokaöccse csáth is ott állt mellette
álltak ott csurom véresen
ahogy az élet rémdrámájából megérkeztek
ha valaki akkor te tudod mit jelentett nekik
bácskai kisgyerekeknek andersen bácsi: mindent.
a gyilkos ni visszatért a tetthelyre akartam mondani
de a mosoly ráfagyott arcomra
mert valóban ez a bácsi volt mindennek az oka
ez a gügyére sikerült nagy bronzbácsi
a két bácskai szegény kisgyerek azt a boldogságot
akarta minden áron (morfium browning etc) elérni
megtartani minden áron (morfium browning etc)
amit e bronzbácsi könyvében sejtettek meg először
visszajöttek hát hogy kibogozzák hol vétették el
hol cserélték fel a dolgokat hol a mesét az élettel
ám annak a könyvecskének amit andersen bácsi tart
csak fedőlapja van
üres fedőlapok közé dugja mutatóujját
hatalmas bronzkörmét a gyerekek kifényesítették
az volt még a legszebb
ahogy az a két csodálatos férfi
(gary cooper & anthony perkins)
ott zokogott a gügye nagy szobor térdén lovagló
dán kisgyerekek között akiknek mindez mondani sem kell
felettébb tetszett ugyanis véresek voltak a bácsik
akárha valami jó cowboy- vagy hitchcock-filmből léptek
volna közéjük vagy éppen disznóvágásból
egy olyan igazi bácskai disznóvágásból érkeztek volna
szakasztott olyan volt mint a mesében
az volt még a legszebb
mondanom sem kell a szobortól dán költőbarátaimhoz loholtam
hogy sorra faggassam őket nekik dán kisgyerekeknek
mit jelentett andersen bácsi
az első azt mondta semmit neki grimm meséket olvastak
de szereti andersen naplóját ahol az onanizálásról ír
meg arról hogyan utazott belgrádba újvidékre
ahogyan naplójába rajzolta a magyar címert
egyetlen dánt sem találtam akinek annyit jelentett volna
andersen bácsi mint e két bácskai gyereknek
az volt még a legszebb
ahogy így egyik költőbarátomhoz loholva
az őster sogade hídja alatt megpillantottam
kikeltek a kishattyúk
és rútak voltak tényleg kormosak
akárha gyönyörű hómárvány anyjuk tényleg
a városháza kéményén költötte volna ki őket
ezt is azonnyomban előadtam költő barátomnak
de a dán zavartan hallgatott majd megszólalt
ő még azt a jegesmedvét sem vette észre a városháza kéményén
az tényleg szép volt és felettébb vidám
ahogy a dánokat próbáltam megtanítani koppenhágát nézni
sehogyan sem értették mire jók ezek a semmis
kosztolányis megfigyelések
és persze az volt még a legszebb
ahogy néhány napra rá az egyik antikváriumban
rábukkantam kosztolányi koppenhágai jegyzetfüzetére
s elsőként böngészhettem a skandináv skapulárék vázlatát
jézuskám írta alig olvashatóan jézuskám aki a lazac
rózsaszín húsában rejtőzöl tán csak a flamingó selymében
ilyen bizonyosan jézuskám segíts elkergetni a rosszat
ide is követ segíts kövekkel megdobálni a rozsomákot
a skanzenben míg a rénszarvast bámultam nyomomba szegődött
segíts kövekkel megdobálni a rozsomákot
jézuskám segíts mond milyen prémeket vásároljak
milyen prémeket a rém ellen
jézuskám utolszor kérdem milyen rímeket
milyen rímeket a rém ellen milyen rímeket
bámultam a füstölt lazacot
és egyszer csak megértettem
miért kell felfüstölni
a kéményen óvni mindent mi tiszta
és persze a dán sör volt még a legszebb
mit rózsaszín lazacra rénszarvashúsra ittunk
a dán sör a legislegszebb tán
ezt is kapásból válaszolom
mint a repcét
a sírokon a meztelen lányokat
a síró kosztolányit és unokaöccsét a csurom vér csáthot
ezt is kapásból válaszolom kérdésedre
mi volt a legszebb dániában
a dán sör
és mégegyszer a dán sör az aranyos dán sör volt a legszebb 

(Fotó: Valuska Gábor)