Sándor Iván 1981-es debütálása óta folyamatosan jelen van a Jelenkor hasábjain: regényrészletei mellett esszékkel és beszélgetésekkel. A szubjektum történelmi beágyazottságára érzékeny próza, a polemikus, gyakran irodalomtörténeti forrásértékkel bíró, az irodalom korszakfordulataira érzékeny esszék és a beszélgetésekben elhangzott mondatok hamisítatlanul Sándor Ivánéi. Önazonos szerző, komoly életművel.

Ezúttal nem valamely korábbi írásával, hanem készülő regénye, a Szakadékjátszma bevezető fejezetének részletével köszöntjük Sándor Ivánt. A napjainkban játszódó történet főszereplője egy adatokkal foglalkozó kutatóintézet munkatársa, akinek feje fölött beborul az ég. Munkahelyét megkörnyékezi a hatalom, kísérteni kezdi a múlt, és a hírek baljós eseményekről szólnak. A gyorsan váltakozó, kisbetűvel kezdődő bekezdések Sándor Iván formaérzékenységéről is tanúskodnak, és felerősítik a regény kísérteties, lebegő atmoszféráját.

reggel hat órakor háromszor csengett Áron András telefonja. Felemelte a kagylót. Hangot nem hallott. Egy perc múlva újabb három csengetés

légy óvatos

próbálta azonosítani a hangot

a kétszer három csengetést harminckilenc éve, ezerkilencszáznyolcvan november huszonegyedikén hallotta először. Hárman voltak a gimnáziumi sakkcsapat tagjai. Kerekes Endre játszott az első, Áron András a második, Havas Oszkár a harmadik táblán. A régi reggelen a kétszer három csengetés után Kerekes Endre kiáltotta a telefonba: megnyertem az országos egyéni ifjúsági bajnokságot, spanyol megnyitással, harminckét lépésben

minden héten kétszer gyakorolták az első tanóra előtt a gimnázium természetrajzi szertárában a nagymesterek játszmáit. Kerekes Endre győzelme után állapodtak meg, hogy a kétszer három csengetés lesz hat órakor az ébresztő

ki telefonált? kérdezte Áron András felesége

nem tudom… a hangra sem ismertem rá. Aludj még. Van fél órád

Kerekes Endre két éve meghalt. Havas Oszkárról évtizedek óta nem tudott. A hangot olyannak érezte, mintha távolról is, közelről is, magasból is, mélységből is érkezhetett volna. Talán csak álmodtam, gondolta. Hónapok óta rosszul aludt. Álmaiban árnyak kísérték, erdőkben barangolt, állatok állták útját, de kitömött állatok voltak, mint a régi gimnáziumi természetrajzi szertárban, árkokba csúszott, az egyik kitömött macska a vállára ugrott, sakk-matt, nyivákolta

nem tudott újra elaludni. Az ablakhoz lépett. Napok óta hullott a hó. Lassan hullott, nagy pelyhekben. Mindent elborított, a házakat, a tetőket, az úttesteket, a járdákat, a hidakat, a gépkocsikat. Óvatosan vezess, mondta minden reggel a feleségének. Anikó fél nyolckor érkezett a kórházba, főnővér volt, nyolc órától fogadta a Belosztályon a vérvételre sorakozókat, lehajtott fejjel állnak a folyosón, mondta, mintha kivégzésre várnának, mindenki másképpen néz rám, mikor a vénát keresem, mindenkinek más a vénája, van, akinek a csuklójánál kell vért vennem

nyulak is voltak régen a gimnáziumi szertárban. Kitömött őzike, póniló, kiterjesztett szárnyú sas, galambok, teknősbéka, magyartanáruk, Török Andor az önként jelentkezőknek hetenként egyszer különórát tartott világirodalomból, heten jelentkeztek, hárman a sakkcsapat tagjai, abban az évben Dosztojevszkij és Rilke volt a téma, Török Andor a Feljegyzések a holtak házábólt elemezte, Dosztojevszkij sokféle élményt szerzett a rabságában, magyarázta, ahány elítélt, annyiféle sors, annyiféle tulajdonság, három szál deszka volt évekig a fekhelyük, és itt van Rilke, kiáltott fel, más sors, más világ, más életmű, de a szelíd lelkével, a lélekviharaival, a hol elfojtott, hol szabadjára engedett érzelmeivel mintha ő is rabságot élt volna, létezésrabságot, figyeljétek meg, kiáltotta karját magasba emelve, a kitömött állatok közé lépve, a polcon az üvegszemével rámeredő macskát majdnem fellökve, felkapott az asztalkáról egy kötetet, lapozott, hallgassák csak, ne szégyenkezz holtak között, olvasta, nagy szavak korokból, midőn, mi történt, még látható volt, nem valók nekünk, még, hogy győzelem? az minden, kibírni, mintha ott feküdt volna, ahol Dosztojevszkij, lelkirabként a valóságos rabok három szál deszkapriccsén

minden tanárnak volt beceneve. Török Andor a Különóra nevet kapta. Ha közeledett a folyosón, rögtön felhangzott az osztályteremben: jön Különóra. Szótlanul várták. Felálltak

mikor Török Andor megtudta, hogy Kerekes Endre megnyerte az országos ifjúsági sakkbajnokságot, a természetrajzi szertárban leültette maga mellé

tudja, mi volt Aljechin titka?

tanulmányoztam a játszmáit

kétszer hat

erről nem olvastam

Aljechin nem csak elsőre kombinált hat lépésig. Visszajátszotta gondolatban az ellenfele előző hat lépését. Behatolt az ellenfél fejébe, a gondolkozása, a lépései struktúrájába, ebből kombinált a várható újabb hat lépésre

én csak három lépésre tudok vissza-előre, mondta Kerekes Endre

az sem rossz. Különben a módszer nem csak a sakkban érvényesíthető

hol még? hát… a politikában… a históriában…

lehet, hogy Kerekes Endre ebből találta ki régen a reggel hat órai kétszer három figyelmeztető csengetést, gondolta Áron András az ablaknál állva a hóesést figyelve

Török Andor temetésén öt évvel előbb is hullott a hó. Mintha be akarta volna temetni a sírkövekkel együtt a múltat, a lehajtott fejjel, fekete kalapokban sorakozó akadémikusokat, a Világirodalmi Tanszékről ott állókat. A régi tanítványok nevében Kerekes Endre búcsúzott. Áron András az egykori osztálytársak közül nem látott senkit. Egymagában állt távolabb a többiektől egy behavazott pálmafa mellett. Különórákat tartott, mondta Kerekes Endre, megtanított a gondolatok keresésére, a nagy művek ismeretére, távoli világokat kapcsolt össze, szenvedélye volt a dolgok együttállásának kutatása, mikor idáig ért, Kerekes Endre felemelte az egyik kezét, mintha a hóesésen átnyúlva a magasságot akarná megérinteni, amiként Török Andor is mindig a különórákon, a behavazott fenyő mellett Áron András nem látott ebben semmi meglepőt, hiszen Kerekes Endre is a Világirodalmi Tanszék docense volt már, mikor Török Andor emeritus professzort búcsúztatta, szenvedélyesen kereste a kulturális emlékek legtávolabbi gyökereit, amíg eljutott, amiként magyarázta, Török Andor azt tartotta, hogy a nagy alkotók megértenek valamit a világ működéséből, benne az ember helyzetéről, ám ennek a nemcsak historikus, hanem kozmikus megértésnek nem látszanak a feltételei, idézte egykori tanárukat, hullott a hó a sírgödörben a koporsóra is, az özveggyé lett festőasszonyhoz sorban járultak a részvétnyilvánítók, Áron András utolsónak maradt, magára emlékszem, szólalt meg az özvegy, nemrégiben járt Andornál, diákkorában is volt nálunk, Áron András bólintott, kezet csókolt

hat óra negyven perc volt. Felkeltette a feleségét. Amíg Anikó a fürdőszobában volt, elkészítette a reggelit. Tejeskávé, pirítós, margarin, baracklekvár

pocsék idő van, vigyázz a kocsival

tudom, legyek óvatos, hány órakor kezdesz a cégnél?

ma tízkor, addig itthon dolgozom. Bent vagyok három óráig, holnap lesz hosszú napom

a kórház és az idősotthon között lesz egy-másfél órám. Elmegyek érted. Eszünk valamit együtt

három órakor a parkolónkban

ha indulásnál marad öt perced, nézzél be a sarki javítóhoz, vállal-e cipzárjavítást, kérte a felesége

felsegítette a kocsikabátját, Anikó puhán szájon csókolta

Áron András elmosogatta a reggelizőedényeket. Meghallgatta a félnyolcas híreket. Ausztráliában tovább pusztítanak az erdőtüzek, több száz ház leégett. A kormányzópárt néhány személyisége megkoronázta Horthy Miklós sírját. Az új ellenzéki vezetésű városokban elkezdődtek a kormányzati pénzelvonások. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint a múlt évben ötszáztizennégyen haltak meg kórházi fertőzésben. Kínában ismeretlen vírus jelentkezett. A német kancellár egészségi állapota rendeződött. Trump amerikai elnök Észak-Koreát vádolja az egyezmények felrúgásáért. Az észak-koreai diktátor ugyanezért az amerikai elnököt vádolja. Egyre több iskolából jelentenek tanárhiányt. Az Anonimus független kutatóintézet legújabb adatai szerint nem hitelesek a Központi Statisztikai Hivatalnak a kormányzati sajtóban közzétett adatai

A fejezet egésze itt olvasható.

(A kép forrása: litera.hu)