Aczél Géza jó két évtizede a Jelenkor meghatározó költője, az utóbbi 19 évfolyam mindegyikében közölt verset. A szerző 2012 óta (szino)líra című torzószótárának darabjait írja, amiből két kötet is megjelent (2014-ben Á–Ál, 2018-ban Aláaknáz–Ám alcímmel). A nagyívű koncepció első könyvéről Bedecs László a következőket írta a Jelenkor 2014/9-es számában: „a szövegek ma már stílusteremtőnek nevezhetők – Aczél Géza évtizedekig kísérletezett a szabad verssel, míg végül rátalált arra a mégis-rímelő formára, amely mára a védjegyévé vált”. Az itt olvasható alapszabályban kiválóan megfigyelhető a torzószótár verseinek működése: a folyamatosan, ám mégis váratlan szöveghelyeken érkező belső rímek, a központozás elhagyásából adódó folyamszerű gondolatsor, a finoman adagolt képiség, a személyes emlékezés és a józan kritikával illetett társadalmi jelenségek. A vers természetes törvényszerűséggel simul bele a köteten átívelő évtizedes koncepcióba, melynek egyik alapszabálya a rendkívüli fegyelmezettség, amely Aczél Gézát a kortárs költészet kiemelkedő és valóban stílusteremtő alkotójává teszi.

alapszabály

mikor már lassan megpihen az ember ide-oda hullámzó vágya és nem akar semmiképp felülni a szivárványra legalkalmasabb ideje hogy vele született koloncát az irigységet körbejárja mely még a szolidabb változatában is szégyenkezésbe mártva megkeserít sok emelkedettnek indult pillanatot holott a morál s a haza már régen nincsen ott a káröröm mérgezett csíráiban alantas rétegekből indul el az indulat az értékeket torzan összemérve miközben szomjasan sóvárog rá felületére valamiféle ismeretlen kancsal béke lefedve lélek mélyén a gonoszt ám lehet csupán rozoga létünk gyanús alapszabálya hogy a gyerek a másik illatos radírjára egykor rezignáltan rácsodálkozott vagy érdemtelenül vitte el dumás cimborája gerjedelmei elől zárás után bárból a nőt a flegmával kiküzdött szeretőt az álművészeti sikerekről már nem is beszélve ha eléggé el nem ítélhetően nem neked adatott meg az éremgyűjtés fénye és a nagyokat bólogató kánont építő kritikák aztán valahogy kezd kiürülni ez a különös bazár nem vágysz már méltatlanoktól melledre pléhkanálra magad törvényei szerint maradsz árva fogékonyan az örökös biológiára

(Fotó: litera.hu)