Eleven ezüst

Rétről szökött be. Könnyű csipkefátyol
egy álommessze délszigeti tájról.
S úgy leng a szobák mély sötétjén:
ezüstkösöntyü nyár bársony éjén,
hogy fölzenél a fűzöld cirpelés.
Lebeg, akár a templomestbe füst.
Harmatgyöngyözte csokor, réti fény.
Szél szívverése. Eleven ezüst.

Ragyog a völgy

Nem tudjuk, éljük, érezzük csupán:
ami történik képtelenség,
mert hetek alatt a teremtés
s a világvég végbemegy újra.
Az apokalipszis csapata
a napsütött tisztáson pihen.
S ragyog a völgy az ítélet után.