„Margittay Edina még soha nem volt egymáséi” – ezzel a ma már emblematikusnak számító kezdőmondattal látott napvilágot A test angyala című regény épp harminc évvel ezelőtt a Jelenkorban. Bár ez így nem pontos, mert igazi kuriózumként a cím, már a tartalomjegyzékben is, folyóírással van szedve, ha tetszik, gyöngybetűkkel íródott. Ebből már mindenki sejthette, hogy valami trükk van a dologban. A szerzői név, Sárbogárdi Jolán ekkor még nem mondhatott semmit, és nem csengett ki belőle a bájosan nevetséges dilettantizmusnak az a hangja, amely ma mindenkiben visszhangzik, aki olvasta a regényt, avagy habszódiát.

A játék részeként a regényszöveg után Sárbogárdi Jolán Balassa Péternek címzett levele szerepelt, amelyet a nagy és szigorú kritikus humoros viszonválasza és bátor önparódiaként felfogható kommentárja követett.

A történet folytatása ismert: nem sokkal később kitudódik, hogy Sárbogárdi Jolán mögött Parti Nagy Lajos áll, a fiktív szerzőből drámaszereplő válik Parti Nagy Ibusárjában, majd ’97-ben megjelenik Parti Nagy Lajos Sárbogárdi Jolán: A test angyala című regénye.

Néhány évvel ezelőtt Pécsett Parti Nagy Lajos felolvasta a teljes regényt, és aki ott volt akkor a Trafik kávézóban, tapasztalhatta, hogy a mű sok év elteltével sem veszített semmit zamatából. De Sárbogárdi Jolán remeke igazán olvasva működik: már az írásjelek használatában megjelenik az a dilettantizmus, amely aztán az írás minden elemére kiterjed, a felhasznált ismeretanyag, a szerelmesregény-műfaj, a dramaturgia, a történetvezetés, a jelenetezés, a szereplőábrázolás, a párbeszédtechnika, a stílus, a nyelvhelyesség, a helyesírás minden kis apróságára. A Sárbogárdi Jolán: A test angyala nemcsak fergetegesen szórakoztató olvasmány, de sokat tanulhatunk belőle az irodalomról és a nyelvről is.

A következő részlet a mű első egy-két oldala.

Margittay Edina még soha nem volt egymáséi. Ezen a verőfényes kora őszi reggelen ruganyos léptekkel haladt el a forgalmas, kavargó Váci utcán, ami kedvenc utcája volt. Már kislány korában is egy bizsergést érzett, amikor édesanyjával végig sétáltak a Vörösmarthy-tér felé. E séták általában a Gerbaud-ban végződtek, a fagylaltok és mandulás sütemény mély íze máig is ott volt a szájában és ajkán. Édesapja ritkán tarthatott velük, rengeteg elfoglaltsága és külföldi kiküldetések miatt, ez szomorusággal töltötte el. Dr. Margittay Andor jelenleg is Bonbay-ben tartózkodott kiküldetésen.

Sietnie kellett, mert meglátta, hogy hét óra 54-et mutatnak a számok japán órája kvarcán. Dr. Havas Tamás pontos üzletember volt és mint a Marketing Csoport Vezetője megkövetelte, hogy beosztottjai nyolc h-kor ott üljenek az asztalaiknál. A lánynak ez nem is esett nehezére, hiszen szerette a munkát és a kis „kollektiva” is hamar befogadta Edinát. Mondta is Dr. Havas Tamás az édesanyjának, akit még előző munka helyéről ismert, hogy Edina főzi a legjobb kávét az egész Hungimpó-nál s ha jövőre fölveszik a Külker Főiskolára, végzése után a legjobb üzletkötők egyike lesz, hiszen 19 éves, csinos, sőt feltünően szép, kulturált fiatal lány – hajadon, akinek még sok szépet tartogat az élet.

Edina lopva rámosolygott az idős hegedüs bácsira, aki ma oly szokatlanul korán kezdte a zenés-müsort és barna bőrén és ráncain huncutul csillogott a reggeli napfény és kopott ám patyolattiszta ruházatán nemkülömben.

Mielőtt belépett az üzletház csupaüveg ajtaján, titokban megnézte magát azon. Vállig érő aranyszőke haja ma ki volt bontva és laza csigákban a hátát csapkodta. Hosszudad, szabályos arca „make up”-ot nem ismert. „Egy fiatal leány úgy szép, ahogy az isten megteremtette”, szokta mondani a nagymamája és Edina ebben egyet is értett vele.

– Jó reggelt, Géza Bácsi! –

Köszöntötte a fotocellás üvegajtón belépve az idős ám kedves portás bácsit.

– Csókolom, kislányom. –

Válaszolta a portás és rámosolygott a fiatal lányra mosolyogva. Még hosszan nézett utána, amikor karcsú alakja, könnyű cipőbe bujtatott mindkét lába eltünt a felfelé haladó páternoszterben.

Alighogy lerakta könnyű kabátját valamint egyéb holmiját, nyilt a párnázott ajtó és fütyölve kilépett azon Dr. Havas Tamás. Kb. 35-36 körüli kisportolt alakját sötétszürke, divatos öltöny fedte.

– Csókolom, Edina. Olyan pontosak vagyunk ahogy a csillag megy az égen. –

Tréfálkozott a férfi kedélyesen.

– Jó Reggelt, Tamás! –

Így a lány. Igazi munkatársi viszony volt közöttük, évődő és pajtáskodó, mely azonban sosem lépte át a jóizlés határait. Sosem mondták például egymásnak, hogy például proli meg hülye meg kurva meg csaj és banya. Hanem ehelyett kedvesen társalogtak a munka dandárja szüneteiben. Edinának két német nyelvű levelet kellett legépelnie gyorsan, hogy hamar Bécsbe érjenek. Mikor Tamás lendületes irásával alákanyaritotta a nevét a levelek alá, pont belépett Ilonka néni, a kedves hivatalsegéd, akinek Edina nyomban odaadta a két fontos „okmányt”.

– Edina, hozza be a kávét, azt követően 11h-ig nem vagyok itt senkinek. – 

Tette hozzá a férfi és máris összefutó szájában érezte a lány által oly nagy gonddal megfőzött ízeket, majd becsukta a párnázott ajtót belépése után.

Ilonka néni megigazitotta ezüstös kontyát pirospozsgás feje fölött, kacsintgatva súgta a lánynak:

– Ej! Hát ennek mért forró fekete kell, ha itt egy „meleg” szőke is? –

Edina mélyen, a nyaka végéig elpirult, bár hallotta már Ilonka nénitől többször ezt a tréfát. De nem haragudott, mert a „duci” Ilonkára, ahogy a háta mögött nevezték nem lehetett haragudni. Edina kislány korától ismerte különben is a tréfás idős nénit. Családi kapcsolatban is kerültek, hisz évekkel korábban Ilonka néni takarította hetente egyszer a lakást, mert édesanyja vezető beosztásu lett a Szinesfém Kutató Intézetben és a sok teendője mellett nem tudta a takaros Benczur utcai lakást rendben tartani, Edina pedig az iskola, a német órák, később az intenziv angol-tanfolyam és a ritmikus sportgimnasztika miatt nem tudott a tárgyban segiteni. Ilonka néni egész külön fényt hozott az életükbe és Edina nagyon megörült, mikor Ilonka nénit pillantotta meg az első napok egyikén a Marketing Csoport folyosóján, ahol pedig sokan mások is lehettek volna hivatalsegédek.