Bolha Csé Bé fülébe

Hordom magammal személyemet
Igazolhassam személyimet
Hóláng csap fel a palánk alól
Kinyír ha mer és tovább dalol

Fényreklám cikkan villany neon
Értékéből a nappal levon
Készül belőlünk majmot csináljon
Jégcsáp zizeg a begipszelt szájon

Csörögnek kasztanyetta mákfejek
Csak arra várnak hogy tárgy legyek
S vigasztalódva magamagában
Pirkadat iszkol matt egyenruhában

A jószág kihajtva akár a gallér
Üres az ól tenyérben tallér
Mondjad már mért lennének mások
Legújabb korban az átváltozások

Hárshasáb durúzsol ropog a porc
Törik megannyi hulla perc
Az éggel olvad a magtalan divat
Kifoszt miután berkébe hivat

Szívják most szavunk vizet a spongya
Fülünkben a szőr mint a moha fonnyad
Csillapodjon a vesztesek mámora
Úr legyünk újra a magunk ura

Igazgyöngyözik a horpadt halánték
Feszíti agyunk afféle haránt ék
Higgyetek nekem a bajban társaim
Koplaltunk eleget a válság nyársain

Füstölgő szemekből a szálka kibukna
Tudunk-e olyat amit más ne tudna
Az utca kormozó árnyoldalán
Kérni minek mikor adni kell talán

Piszkol a lehelet kristálycsóva páráll
Káromkodás recseg ajkam ma is rááll
Könnyet fakaszt s hígul az aszfalt
Földbe döngöl aki felmagasztalt

„Ermenonville!” – trapp újbeszállás
Pörgetés közben nincs megállás

A szalmazsák csöndje majd kifeslik
Röpköd a szétvert kalász napestig
S vakaródzik bár a pórnép Öreg
Szurdalja izzadt faruk a törek

Ha nem segít a szesz gyógyít a cián
Mélázgatnak e langyos konzekvencián
Krumpliból nyakukra fejet faragunk
De változatlanul magyarok maradunk

Jelenkor, 1989/3