Tolnai Ottó hetvenkilenc éves
Ma ünnepli 79. születésnapját a Kossuth-díjas költő, író, műfordító, a Jelenkor szerkesztőbizottságának tagja, akit ebből az alkalomból a folyóirat 2003. áprilisi számában közölt versével köszöntünk.
Tolnai Ottó írásai a Jelenkor folyóiratban>
Náluk padlófűtés van
Hónapok óta fűtök
A nap nagy részét a Homokvár pincéjében töltöm
Hol fűtőnek hol pincebogárnak nevez a család
Egy tuskón üldögélek
És nézem a tüzet
Tobozt dobok rá
A régi újságok között érdekes képekre bukkanok
Nálunk feleségem olvassa az újságokat
Édesapja az öreg félbunyevác dzsentri
Nagy magyar volt különben
Felmondta az állását ahogy bejöttek a szerbek
Édesapja sem csinált mást
Mint újságot olvasott
Igaz egy rövid ideig Zöldi barátjával üzemeltettek
Egy kis kuplerájt ott a Szent György-templom mögött
De igazán nem előzték meg magukat anyagilag
Mert ahogy valaki megjegyezte maguk is
Befolytak a dologba
Tanuld meg mondta ha kuplerájt üzemeltetsz
Magad ne folyj
(Itt megakadt a nyelve)
Magad ne folyj be
Nézem a tüzet
Majd szénnel tömöm meg a kazánt
Miközben Canetti Marrakesh-könyvének
(Én még szarajevói kiadását olvastam
Jasmina Musabegović szép lágy bosnyák nyelvén)
Szénárus figurája jut eszembe
U jednoj naroèito pretrpanoj prostoriji èuèao je èovjek
Sa licem i bojom crnca. Bio je visoko naslagan oko njega
kao da èovjek treba da bude zazidan u uglju.
I sad èeka radnike koji će doći da taj posao obave.
Èovjek je držao tako mirno da sam ga u poèetku previdio.
I samo sam primijetio njegove oèi koje su sijale usred tolikog uglja.
Pored njega je jedan jednooki prodavao povrće.[1]
Jó szenünk volt az idén
Az egyik szabadkai bunyevác írónő férjének a fatelepén vettük
Míg egyezkedtünk emlékszem a szomszéd helyiségben
Feltűnt az írónő (aki különben egy szép könyvet írt volt
Firenzéről) és egy kicsit zavarba jött és akkor én is zavarba jöttem
És akkor hogy valamiféleképpen feloldjam a feszültséget
Odamentem hozzá és megcsókoltam
Közben az is átfutott az agyamon
Így tán majd jobb minőségű szenet kapunk
Tegnap például egy fotót találtam a Stalkerből
Kitéptem és feltűztem a pince falára
Ma pedig egy kis cikket böngésztem
A Sabač melletti Majur faluban történt esetről
December 8-án (mit is csináltam én december
8-án) csúcsosodott a 45 éves Milan Radivojević és
mostohaapja, a 75 éves Milan Pantić között (érdekes
Mind a kettő Milan) a galambok miatti vita.
Az öregnek sehogyan sem tetszett ugyanis, hogy mostohafia
a galambok röptetésével tölti minden idejét. Ahogy ő
mondta, hogy egy léha galambász. És az említett napon szépen
kiengedte a galambokat, gondolván, többé sohasem térnek vissza.
A fiatalabb Milan (noha szerintem a galambok
Minden bizonnyal visszatértek volna) ezen úgy felbőszült,
hogy megfojtotta mostohaapját, az idősebb Milant.
Valamint találtam egy újságfotót a
A Sevrés-Babilon metrólejáratról télen
A Sevrés-Babilont is kitéptem feltűztem
És találtam még egy cikket arról is
Hogy Félixről ahogy írják világhírű hegedűsünkről
Nevezték el a 15 6687 902 095-ös számú csillagot
Meg még egy színes fotót is találtam
Azt tűzbe vetettem
Ahogyan Szaddám Huszein egy drága szablyával
Ajándékozza meg csetnik vajdánkat
Azt viszont elfelejtettem említeni
Hogy az idén először tüzelek cserrel
Jó
De azért nem vagyok annyira oda a csertölgytől
Mármint nem ájultam el a cserfától
Hogyan is festett volna
Lejönnek értem a pincébe
És látják ott fekszem ájultan
Ájultan egy csertuskóval keblemen
Kajkáék akáccal tüzelnek de náluk padlófűtés van.
[1] „Egy szokatlanul magasan nyíló bolthelyiségben sötét bőrű férfi ült, arcszíne és minden vonása négerre vallott. A zsidók fekete sapkáját viselte, és szenet árult. Úgy festett a körötte tornyosuló rakás közepén, mint akit itt szénbe falaznak majd, mihelyt az erre felfogadott iparosok megérkeznek. Olyan csendben ült, hogy észre sem vettem először, csak mikor felém villant élénk csillogású szeme a rengeteg szén közül. Mellette egy félszemű árus zöldséget kínált.” Elias Canetti: Marrákes hangjai (Útijegyzetek), Széli Jenő (ford.), Terebess Kiadó, Budapest, 1999.
(Fotó: Gálos Viktor)