„a magyar irodalmi hagyományt is újraírja ez a versˮ (Pálfy Eszter)

 

 

Parti Nagy Lajos: A bálban minden este ég a függöny

(Mintamondatok 0.)

 

este van hűvös van csillagos van
hangya kötőhártya úszkál a logoszban
vérér vagy szürke por hasnyál csiga robban
nagy szénásszekerek álldogálnak ottan.

Bús Ernő vagyok magánkórista.

ez a mosoly az arcodon
debilitás vagy harcmodor?

vegye le rólam a lábnyomait
oly snassz ha a mozgólépcsők jelmezbálján
az ember gyalogösvény.

itt van az ősz itt van ujjé
s szép mint mindig énekem
istentudja hogy mi okból
jövök haza a kioszkból
s húzgálom a murvás avarban
mint kiskocsit az életem.

pongyolaszó.

másfélkilós örökre feltakart vigyor.

mutterka búg a lófagyi
kerengek a kredencben
kerengek mint egy dúltagyú
kisgyerek eressz ki mutterka
az ispilángot fölvarrom
a kuglipálya vékonyán
zsebembe nem volt áram
és rézsűt mintha mellvarrás
hegek a koponyában
mutterka búg a lófagyi
a szemtelen tehénke
nem tudja még a halfaggyú
kevés bottalverésre
tudatom minden gummiból
és kiesek a rácson
mutterka mint az itatós
papír nekem parázsolj.

kinyílik a felnőttkor
ejtőernyő
kirúgott hokedli röpte.

Határőr Kiskönyvtár
Rejtekhely az Elbán
Inota
Kocsubej.

hátúszónadrág
a képen én vagyok balról a 4734.
a tenger hívóvizében nagyon nyúlszájú mosolyok sikerülnek.

férfi haránt a dossziékban
jajgat a köszörűs bicikli
esernyődrót és európa
férfi tapos a zúzalékon
papírban indigó maszat
hátulról ablakostót
elölről lábujjlenyomat.

B. M. emlékkönyvébe
béem.

fekete táblán robbanó pacák
legyek a matematikában
mint nehéz éjszakai szák
az arcon áthúzott lokátor.

évi rendes sajtószabadság.

hazádba visszadúdolod magad
a kotta felcsapódik jajgat
mennyi hazátlan szemkötő
dagad víz varjak.

olyan fölösleges csak és olyképp szép is itten.

meleg van mint egy félmosolyban
mint egy dióban égő taxiban
hallgat a sanda vadrepcekonzerv
pacsirtakonzerv fürjpacal
vékonyka villanymotor a szúnyogok
rázza a spongyasalátát
rázza a hóka halál
revolversurrogás békaszabadság
kötőszövet kötőszó has és könyvkötő
golyvás radírgumi ez az álom
fehér kutya gyerekkoporsóval a hátán
kaffog a holdbarna csomagolópapír
szaros kenyérke.

Lloysi grófnő áttetsző volt mint a vérszag
de nem ez a költészet dolga.

hogy rímelt Kosztolányi
mégis meg kellett halni.

megrendülésre írta legszebb műviét.

a dáliák édes lé hervadatkor
mikor a flőrharisnya máll
a lonc a balkon oldalán kolompol
jön az illatdíjbeszedő.

az albatroszok körbetopogják a rájuk zuhant matrózt.

lóhúgyban csattannak a rózsák
ez egy dalmű vagy mi a frász
a barna tövist koszorúzzák
sziszeg a szelíd entitás.

ma négyszer százon úszunk kislibák.

beletüsszenteni egy mélytányér heroinba.

tornapályát és édes sajtot adj nékem banális vagyok
piros kabát hüppögő puszi
a madár fiai a dalárdában fiaim csak énekeljetek
nyikus lajos belezokog a csőpostába
ahogy a rézben a hang
lágyan egy kicsattanó piros kabát a fényképésznél
lepréselt cuppogó puszi egy cselédkönyvben
szédül törik
szövegölés
stoffer abigél.

olyan furcsán van a szemem
néz nézd dörzsölöm nem fáj néz
rugózik dörzsölöm nem fáj néz
egyik tenyeremből a másikba.

kizöldül az ég drága
lomb lesz vagy penész.

recept televény.

rigó lép arcod mély talajában
hijában.

orrvizes ősz van
ma ismét elragaszkodom.

satuhideg.

disznóölés a zongorán.

 

[Jelenkor, 1988. május]

(Fotó: Valuska Gábor)