Kisváros, egyértelműen. Nem vágyom Budapestre, németországi úti célt keresve eszembe sem jut Berlin, a centralizálás nem jó irány. Tiltakozásom jeléül Pécsett élek, roppant bizonytalanul közlekedem a nagyvárosi metrókon, és elutazom Bambergbe.

***

Mivel Bamberg kisváros, a vonatról leszállva diadalmasan nem törődöm a tömegközlekedéssel. Okostelefonom nincs, a Google mapsről szerényen kimásolt térképemet követem. Egyszer sem tévedek el útközben, viszont kétszer kelek át hídon – ha Pécsre érkeznék ismeretlenül, más lenne az arány.

***

Az első napokban céltalanul bóklászom, ujjongva fedezem fel a várost. Ahogyan ez már a térképem golyóstollas satírozásaiból is tisztán látszott, Bamberget a folyók határozzák meg. A parton kacsák mászkálnak, a gyorsabb sodrású részeknél kajakosok tartanak evezőgyakorlatot, görbébb estéken jókedvű srácok ugranak a vízbe a Markusbrückéről meztelenül. Visszagyűjtögetem korábbi kedvenc német emlékeimet, veszek Apfel Schorlét, elfogyasztom a folyóparton, majd a palackot a környezettudatosság jegyében boldogan préseltetem össze a szupermarket gyűjtőjében.

***

Később már nem iszogatok a folyóparton, mert az első napok kánikulája átadja helyét a három hétig tartó esős hidegeknek. Beköszönt a német nyár, vigasztalásképp meghallgatom azt a számot (link: https://www.youtube.com/watch?v=jQbqzMc11Og), amellyel a németek szokták ilyen esetekben nyugtatni magukat: Sommer ist, was in deinem Kopf passiert, szól a refrén, vagyis a nyár fejben dől el. A dalszöveg tippje hűvös időkre: szórjunk szét két zsák homokot a fürdőszobában, és a kádban ülve daloljuk önfeledten, hogy csakazértis nyár van.

***

Jobb, ha tudjuk: Bamberg „a frank Róma”. Mármint körülbelül úgy, mint ahogyan a fent leírt mesterkedést kinevezzük nyárnak. Mivel azonban Bamberg városa is hét dombra épült, a párhuzam magától értetődő. További hasonlóság (legyünk engedékenyek), hogy a város a katolicizmus fellegvára is, például a Fronleichnam szigorúan vett ünnepnapján még könyvtárba sem lehet elmenni. Stílszerűen megnézem helyette a nagy múltú dómot: éppúgy négytornyú, mint a pécsi székesegyház, viszont a bambergi püspökséget 1007-ben alapították, a pécsit meg csak 1009-ben. Mindig le vagyunk maradva.

***

A „frank Róma” pompás magyarázata nem társtalan eljárás a városmarketingben. A Regnitz partjának egy szakasza, az egykori halásznegyed 17. századi épületeivel a Klein-Venedig, vagyis a Kis-Velence nevet viseli. Az analógia ezúttal is világos: a házak közvetlenül a folyópartra épültek, a cseresznyeszedéshez már a stégre kell rakni a létrát. Ez a rész a város legszebb képeslapjaihoz szolgáltatja az alapanyagot – valamint, és ez a kedvencem, szépirodalmi munkákhoz is. A németeknél nagy a kereslet az ún. regionális krimik iránt, így bukkanok rá egy könyvesboltban a Tod in Klein-Venedig (Halál Kis-Velencében) című alkotásra – majdnem Velence, majdnem Thomas Mann, zseniálisan kisvárosi.

***

Hiába minden élc, Bambergben van mire büszkének lenni, nem csak Kis-Velence kívánkozik képeslapra. Fotózom sokat, feltűnik, hogy a város már megkomponálta a képeimet. A dóm dombjára épült uralkodói rezidencia geometrikusra szabott rózsakertjéhez például impozáns háttér a Michaelsberg 11. századi bencés kolostora. Kattintás közben megállapítom, hogy képem előterének puttója rossz irányba tartja a fuvolát – úgy látszik, ez nem csak a karácsonyi vásárok giccsangyalkáinak szokása.

***

Leginkább barokk, ha meg kell határozni a város arculatát. Az Altes Rathausnál, vagyis a régi városházánál viszont különleges együttállás figyelhető meg: sajátosan tapad össze a 15. századi Fachwerkhaus és a barokkra stilizált épület. Az utóbbin az ablakokon kívül minden (a tartóoszlopok és a szobrok) kétdimenziós, festett. Álhomlokzat, barokk illúziókeltés, egyúttal azonban az illúzió tudatos megtörése is: egy festett figura ténylegesen kilógatja a lábát a folyó irányába.

***

Ha Bamberg, akkor sör. Számtalan sörfőzde, számtalan sörfajta, de az igazi bambergi specialitás a Schlenkerla nevű füstölt sör. Lelkesen kóstolom meg először, hogy aztán soha többé. Intenzív szalonna-utóíz. Ráadásul többféle is kapható, a füstölési technikával tetszőlegesen elrontható a búza- és a barnasör is. Itthon aztán felfedezem az elrettentő nevet a kézműves sörözők sörtérképén is, óva intem barátaimat.

***

Váratlan fordulat: Bob Dylan-koncert Bambergben. Plakátokon rögtön az első napokban szembejön a három héttel későbbi esemény, ám mivel Bambergben vagyok, tribute-koncertre gyanakszom. De nem, Dylan, az igazi, tényleg Németországban turnézik. Egyeztetek a családommal, tervezik, hogy jönnek látogatóba, nem a koncert miatt, de épp a koncert napján. Ilyen egybeesések mellett csak nem lehet kihagyni. Aztán eljön a nagy este, és Bob Dylan megjelenik a színpadon – legalábbis így sejtjük, az ezredik sorban ülünk hátul. Profi a hangtechnika, éppúgy, mint a zenészek, a lényeg azonban épp a profizmus rutinjában veszik el. Elfújta az idők szele, blowin’ in the wind.

***

Aztán lassan vége mindennek, pakolás, takarítás, hazaút, csak most a vonat helyett autóval. Már megint esik az eső, ez az utolsó bambergi kép, és némi szükségszerű szomorúság mellett titkon már várom a pécsi nyarat. Egy darabig még a folyó mentén haladunk – aztán búcsút intek neki, hogy én is visszatérjek a megszokott mederbe.