Augusztus 8-a és 11-e között rendezték meg Buenos Airesben a XIII. Független Kiadói Fesztivált (Feria de Editorxs[1]), ahol több mint 320 kiadó vett részt, hogy bemutassa a legfrissebb könyveit, kiadványait. A vásáron túl kerekasztal-beszélgetések és műhelyek is gazdagították a programot. A standok nagy részénél argentin kiadók kaptak helyet, de más országokból is érkeztek meghívottak (Brazília, Uruguay, Chile, Kolumbia, Ecuador, Venezuela, Peru, Mexikó, Spanyolország). A fesztivál a Buenos Aires-i Complejo Art Media kulturális központban kapott helyet, ahol a földszinten (egy hatalmas, raktárépülethez hasonlító térben) állították fel a standokat, míg a beszélgetéseket a felső emeleten, illetve az épület tetején, a teraszon tartották. A fesztivál minden rendezvényét ingyenesen lehetett látogatni. Az El Destape és a Filo News beszámolója szerint az esemény több mint 24 000 látogatót vonzott, a legtöbben vasárnap érkeztek. Ezt magam is tapasztaltam: míg a többi napon könnyedén belibbentem a főbejáraton, aznap csak turnusokban engedték be az embereket, a sor pedig az épület oldalánál, a merőleges utca feléig kígyózott. Hatalmas siker ez ahhoz képest, hogy az április 25-e és május 13-a között rendezett 48. Buenos Aires-i Nemzetközi Könyvfesztiválra negyven százalékkal kevesebb látogató érkezett, mint egy éve. Ez nagy részben a nagy mértékű inflációnak is az eredménye, ugyanis a könyvek szinte kétszer annyiba kerülnek, mint tavaly.

A belépésnél minden látogató ajándékkönyvet kapott, egy kis, piros borítójú kiadványt Violencia címmel, amelyben kortárs szerzők az erőszak különböző megnyilvánulásairól szóló, egy-egy egész oldalas rajzzal illusztrált esszéit és novelláit gyűjtötték össze. Ezenfelül tombolára is lehetett regisztrálni, ahol további könyveket sorsoltak ki (sajnos nem nyertem). A látogatók kezében ott piroslott a vékony kis könyv, miközben a standok között ácsorogtak, nézelődtek. Olyan sokan voltak, hogy sétálni nem nagyon lehetett, az emberek inkább imbolyogtak, sodródtak az asztalok között. Az eladók szívélyesen fogadták az érdeklődőket, kedélyesen társalogtak velük, ami egyrészt otthonossá és befogadóvá tette a rendezvényt, másrészt viszont lassította a tömeg kaotikus hömpölygését. A földszint falait a fesztivál hatalmas, színes poszterei díszítették, amiket egy előzetes pályázat alapján válogattak ki.

A Promesa kiadó kiadványai

A részt vevő kiadókat pontosan meghatározott szempontok szerint válogatták: az adott kiadónak legalább három megjelentetett könyvvel kellett rendelkeznie, legalább három különböző szerzőtől; az életműkiadásokkal szemben előnyben részesítették a szakmai szelekció révén kialakított portfóliót és szerzői gárdát felmutató kiadókat; csak független kiadók vehettek részt, amelyek nem kötődnek sem vallási, sem akadémiai intézményhez, sem sportszervezethez, sem céghez; külön figyelmet fordítottak arra, hogy alternatív, eredeti, a könyvpiac által meghatározott trendektől eltérő szövegek kerüljenek a standokra (itt tanultam egy új szót: „bibliodiversidad”, ami bikkfanyelven „könyvdiverzitást” jelent, tehát a könyvkínálat változatosságának, sokszínűségének szempontját). Előnnyel indultak azok a kiadók, amelyek a munkájukat a könyvkiadás gyakorlati feladatkörei mellett kulturális tevékenységként értelmezik és művelik, illetve amelyek különös gondot fordítanak mind a tipográfiára (betűtípus, olvashatóság), mind pedig a külső, esztétikus megjelenésre. A vásáron nem rendelkezhettek külön standdal szerzők, könyvterjesztők és könyvesboltok sem. (Ebből is látszik, Argentínában sokkal inkább elkülönül a kiadói szféra a könyvterjesztéstől, mint azt Magyarországon megszokhattuk.) A szervezők álláspontja világos: „Egy olyan kiadó, ami csak korábban már megjelent könyvekkel és témákkal foglalkozik, ideológiai alternatíva helyett csupán piaci terméket kínál”.[2]

A könyvek hatalmas választéka zavarba ejtő volt: bár a kortárs argentin líra és próza dominált, más műfajokban, más országok szerzőitől is bőven akadtak művek. Ahogy a fesztivál mottója is jelzi („Si leés, hay un libro para vos”), itt mindenki megtalálhatta a neki való olvasmányt. A monográfiáktól és interjúkötetektől kezdve a sci-fin át a dizájner tarot-pakliig könyvek és kiadványok végeláthatatlan sora várta az érdeklődőket. A szépirodalom mellett esszék, történelmi, filozófiai, szociológiai, antropológiai, politikai témájú könyvek közül is válogathattunk. Voltak még poszterek, zine-ek, kézműves kiadványok, boszorkányos-tarotos profilú kiadók (Fera, Santos Locos), illetve gyerekkönyvek is, amelyek standjai egy egész utcát elfoglaltak (Calle Tamara Kamenszain).

A Vox & Lux kiadó kézműves kiadványai

Háromszázhúsz kiadó végtelen számú könyvének eksztatikus látványától a könyvszerető vendég lefagy. Ám nem állhat sokáig földbe gyökerezett lábbal, mert a tömeg rögtön magával sodorja. Nincs cikkcakk, nincs rohangálás, áramlás van. Ezen a szinten Borges, Cortázar és a Martín Fierro nem lesz elég, ez itt bizony az olvasók fél fogára sem elég, már kicsit ciki is, kisbabáknak való. César Aira viszont elég nagy aduász, úgyhogy ebből az irányból igyekeztem megcsillogtatni az argentin irodalomhoz fűződő viszonyomat. Képtelenség volt minden egyes kiadónál megállni és beszélgetni, erre négy nap sem elég. Ilyen helyzetben az ember kicsit találomra választ, én pedig úgy döntöttem, hogy a legelemibb emberi érzékre hagyatkozom, és első körben megnézem, hogy mi az, ami jól néz ki. Ami szép. Így sodródtam az első napon az argentin Vox & Lux kiadóhoz, ahol feltűnően igényes borítójú kiadványokat lehetett vásárolni. A felelős szerkesztő elmondta, a színes kartonra nyomtatott kézműves kiadványok számozottak (egyelőre minden kiadványból 250 darabot nyomtak, az egyedi sorszámot pedig kézzel írták bele), illetve egy ajándék képeslapot is tartalmaznak, ami szintén a borítót tervező designer munkája. Az esztétikai megjelenésen túl arra is figyelnek, hogy a mainstreamtől eltérő argentin lírát és prózát adjanak ki, különös tekintettel az első kötetes szerzőkre. Többek között beszélgettem még az európai szerzők könyveit fordításban kiadó Dedalus kiadóval, a venezuelai versantológiákra és esszékötetekre szakosodott Acirema kiadóval, a kétnyelvű könyveket megjelentető kolumbiai Abisinia kiadóval (a fordítás mellett az eredeti szöveget is közlik, ezek között voltak német, olasz, angol, francia és görög nyelvű írások is), a filozófiával és társadalomelmélettel foglalkozó Filosofía & Co. kiadóval, a chilei Bastante kiadóval és az apró, A7-es verseskönyvecskéket kiadó Promesa kiadóval. Mindenki, akivel beszéltem, nagyon lelkesen mesélt a könyvekről és a kiadó profiljáról. A könyvek ára azonban tényleg nagyon megugrott, 20 ezer argentin peso alatt az apró könyvecskéken túl nem is nagyon lehetett találni semmit (ez árfolyamtól függően nagyjából 7-8 ezer forint körül mozog).

A fesztivál programjai minden délután 14 órakor kezdődtek. Csütörtökön a megnyitó keretein belül átadták az idei Könyvterjesztői- és kiadói díjat, amit a Buenos Aires-i Céspedes Libros könyvterjesztő láncolat nyert el, gondosan és szakértelemmel válogatott könyvkínálatáért, a kiadói közegben betöltött összekötő- és kapcsolattartó szerepéért, illetve az általuk rendezett, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt szóló műhelyekért és könyvbemutatókért. A díjat a tavalyi nyertes, a Libros Vuelvo al Sur kiadó adta át.

Az Entropía kiadó szerzőinek felolvasása a kiadó 20 éves fennállásának alkalmából

Az érdeklődők mindennap négy beszélgetésen vehettek részt 14 és 21 óra között az emeleti nagyteremben. Kerekasztal-beszélgetéseket, szerzői interjúkat és műhelybeszélgetéseket hallhattunk, amelyek végén mindig adtak teret a hallgatói kérdéseknek is. Változatos témákkal találkozhattunk: hallhattunk a vágyról és az őrületről mint narratív elemről, a könyvkiadás gazdaságtanáról, a könyvkiadók- és terjesztők helyzetéről Argentínában, a brazil–argentin könyvpiaci kapcsolatokról, a művészet szerepéről a mai világban, illetve az irodalom és az alternatív terápiák kapcsolatáról is. Pénteken az Entropía kiadó húszéves fennállását ünnepelte, a fontosabb szerzők részleteket olvastak fel a korábban megjelent könyveikből. Szombaton nagy népszerűségnek örvendett az irodalmi progresszivizmus relevanciájáról szóló beszélgetés (itt a nézőtér be is telt, ezért sajnos ezt nem tudtam meghallgatni), illetve a Deborah Eisenberg egyesült államokbeli írónővel szervezett beszélgetés, amit Federico Falco író és fordító moderált (itt külön elismerés jár a szinkrontolmácsnak).

Összesen 51 meghívott előadót hallhattunk (többek között írókat, kritikusokat, könyvterjesztőket, kutatókat, fordítókat, újságírókat, szerkesztőket); az említett nagytermes beszélgetéseken felül lehetőség volt szerzői dedikálásra is, illetve amikor az idő engedte (itt ugyanis augusztusban tél van!), a tetőtéri teraszon könyvajánlókat, íróműhelyeket tartottak. A szervezők a tömegbe vegyülve különböző témákról, műfajokról kérdezték a látogatókat és a kiadókat; ezeket a beszélgetéseket egy ötrészes podcastban a Spotifyon is meg lehet hallgatni. Az irodalmi programokon túl csütörtökön és pénteken a Céspedes Libros és a Fundación Hemocentro de Buenos Aires (Buenos Aires-i Vérközpont Alapítvány) szervezésében vért is lehetett adni. A véradás fontosságának hangsúlyozása azért is kapott kiemelt szerepet, mert Argentínában a véradásra alkalmas embereknek mindössze másfél százaléka ad vért rendszeresen.

Bár a válság megnehezíti a kiadók és a könyvterjesztő láncolatok munkáját, illetve a könyvek hozzáférhetőségét, Argentína irodalmi élete pezseg: július 8–28. között rendezték a Gyerek- és Ifjúsági Könyvek Fesztiválját Buenos Airesben, augusztus 15–18. között Tandilban tartottak könyvfesztivált, szeptember 7–8. között rendezik meg Buenos Airesben a Használt Könyvek Fesztiválját, szeptember végén pedig ugyanitt a kortárs argentin líra fesztiválját.