Újra megnyílt a firenzei Bargello palota, más néven a Palazzo del Podestà – valószínűleg ez az itáliai nyár egyik legfontosabb kulturális híre. Az épületben működő Olasz Nemzeti Múzeum nagyon erős időszaki tárlattal indított: Donatello Toszkánában címmel, a Palazzo Strozzival közös kiállításra hívott ugyanis. Remek anyag gyűlt egybe, sok ismerős szoborral, kisplasztikával. Eddig a dolog rendben is volna. Hanem, ha a puszta tények mögé néz, hajlamos elszédülni az ember. Százhuszonnégy ablakot, tizenkétezer négyzetméter kőfelületet kellett helyreállítania a huszonnégy restaurátornak. A beavatkozást napjaink neves olasz építésze, Giancarlo Lombardi irányította. A maga ötvenöt méterével megújult az épülethez kapcsolt Volognana torony is. A Salone di Donatello hatméteres ablakát viszont nem lehetett megmenteni: új formájú, az épülethez mindenben illeszkedő keretet alakítottak ki. A másfél év alatt elvégzett munkálatok valamennyi helyiséget érintették. A csaknem nyolc évszázados palota helyreállítási munkáiról film készült, amelyet december elsejétől láthatunk majd az Olasz Nemzeti Múzeum videócsatornáján. A költségek? Kevés híján egymilliárd forintba került a beavatkozás. Ha sokallanák, gondoljanak arra: az itáliai szobrászat nagytemploma, Michelangelo, Cellini, Brunelleschi, Bernini, Verrocchio műveinek otthona valószínűleg mégis megér ennyit.

A Bargello tőszomszédságában álló épület is izgalmas múzeumot rejt: az operatörténet talán legjelentősebb rendezője, Franco Zeffirelli munkásságát mutatja be. Fotók, plakátok, jelmeztervek, sőt, jelmezek, díszletek, a művész festményei. Száz opera, harminc prózai előadás, tizennyolc film rekvizitumai. Soha le nem forgatott filmek forgatókönyvei, köztük a reneszánsz zsenikről szóló mozié, amelyben Al Pacino és Mel Gibson osztozott volna Leonardo, illetve Michelangelo szerepén. Meg persze az Inferno (Pokol), amelyről termet is elneveztek a kurátorok, és amelynek külön története van. A rendező a hetvenes évek elején monstre produkciót tervezett. A film Dante leírásán alapult volna, a főszerepben Dustin Hoffmannal, s bár nem valósult meg, a Maestro félszáznál is több előkészítő rajza, festménye fennmaradt. Ezek a falakon eredetiben láthatók, de a kivetítőkön és a mennyezeten meg is elevenednek, mint az elképzelt film bevezető jelenetei. Maga Zeffirelli egyébként sem a mennyországban, sem a pokolban nem hitt. A halálon túli életről egy interjújában azt mondta, hogy időn és téren kívül képzeli el, amelyben találkozhat Istennel. Nyughelye mindenesetre gyönyörű környezetben van, a San Miniato al Monte templomának, mondjuk úgy, kertjében (a Porte Sante temetőben), Firenze fölött. A gyanútlan látogató egyszer csak egy nagyon ismerős nevet lát, egy nagyon egyszerű bolthajtás fölött.

Michelangelo három Pietàja

Párlépésnyivel odébb újra megnyílt a Porta Romana felőli kapu a Boboliban, a Pitti-palota nevezetes parkjában. Ennek főképp a helyiek örülhetnek, mert korlátlanul és díjtalanul látogathatják az egyébként tizenkét eurós belépti díjjal terhelt kertet. Eike Schmidt, az Uffizi Múzeumok igazgatója a nyár közepén azzal a bejelentéssel tárta ki két év után a bejáratot, hogy a kertben található kávéház-komplexum restaurálási munkálatai a végükhöz közelednek. A gyönyörű terek új szolgáltatásokkal és új kávézóval várnak hamarosan. Hogy mikor lesz ez a hamarosan, arra vonatkozóan, kellő óvatossággal, nem árult el továbbiakat. Ami nem csoda: a Palazzo Vecchiót és a Pittit összekötő Vasari-folyosó megnyitását ez év őszére ígérte tavaly, de a munkálatok láthatóan andante haladnak. Abból a nyitásból idén nem lesz semmi. A folyosó alatt azonban, a Pitti oldalában ismét megtekinthető a mesterséges barlang, a Grotta grande. Ahol az első teremben négy ismerős szobor is föllelhető. A barlang falainak alátámasztását  Michelangelo négy alkotása szolgálja, igaz, ezek másolatok. Az eredetiek a Galleria dell’Accademiában láthatók.

Ha már Pitti és Eike Schmidt: az igazgató minap bejelentette, hogy Boboli 2030 néven új projektet indítanak. Az ötvenmillió eurós költségvetésű program elsődleges célja, hogy csökkentse a kert kitettségét, mérsékelje a klímaváltozás hatásait. Ezenfelül liftet terveznek a palota Ammannati udvara és az Amfiteátrum összekötésére, fölújítják a szökőkutakat, medencéket, restaurálják a háromszáz szobrot, helyreállítanak több melléképületet.

Az idei év legérdekesebb időszaki kiállítása címét, bár sok van még hátra az esztendőből, valószínűleg a firenzei Fabrizio De Andrè közösségi ház nyeri majd el, egy különös, egyébként már bezárt tárlattal. Az Il Grillo fotócsoport ugyanis lefényképezte a város múlt századi festője, Rodolfo Marmaioli (1923–1998) képeit a mai épületekkel és járókelőkkel, és egymás mellett mutatta meg a festményeket és a helyszínek aktuális arcát. A legtöbb nézőt azonban mégsem ez a tárlat mondhatja magáénak, hanem Michelangelo három Pietàja, amelyet a Dóm Múzeum terelt egybe. A szobrok ismerősek, mégis, most először kínálkozik alkalom, hogy a három alkotást egymás mellett láthassa a nagyközönség. A fiatalkori – tudjuk jól – Michelangelo egyetlen munkája, amelyet a művész szignált. A befejezetlenül maradt Bandiniről Vasarinál azt olvassuk, hogy az alkotó, miközben Jézus lábainak helyzetét igyekezett variálni, eltörte az egyik végtagot. Az ugyancsak félbemaradt Rondaninit a szobrász halálakor, műtermében találták meg. Az akkoriban készült leltár szerint: Krisztus és egy másik alak összeragadva; durva és befejezetlen szobor. E három mű a nyáron több mint negyedmillió látogatót vonzott. A nagy érdeklődésre tekintettel a szponzorok úgy határoztak, hogy az eredetileg augusztusig tervezett nyitva tartást októberig meghosszabbítják. Sőt, a szobrok másolatát Milánóban, a Palazzo Reale, vagyis a Királyi palota dísztermében, a Sala delle Cariatidiban, véglegesen is elhelyezik majd.

Boboli kert, részlet

És akkor most egy kis borkultúra! Bolgheri, ez a száznál alig több lakosú toszkán település 1974-ben, egy palack hatéves Sassicaia révén került föl a világtérképre. A borra a Decanter magazin hívta föl a figyelmet, mint olyanra, amely bordeaux-i vetélytársainál jobb osztályzatot kapott. Bolgheri azóta az úgynevezett szupertoszkán csúcsborok hazája, és 1984 óta a népszerű szobrászművész, Gabriele Fantozzi működési területe. A hely nevezetessége még a tengertől odavezető, közel öt kilométer hosszú út, a Viale dei Cipressi, amelyet nagyjából kétezerötszáz évszázados ciprus szegélyez. Mi, magyarok két szálon kötődünk a falucskához. Az egyik, hogy a legnevezetesebb birtok, a Tenuta dell’Ornellaia főborászát jó ideig Gál Tibornak hívták (igen, ő volt az egri gyökerű, fiatalon elhunyt zseni). A másik a Caffe della Posta, vagy gyakrabban használt nevén a Bolgheri ti amo. Ha az ember besétál az aprócska üzlethelyiségbe, felfedezhet a falon egy festményt, majd egyre több ismerős fényképet, motívumot talál, mígnem lassan bizonyosságot szerez: a kávézó a Zwack családé. Akik már jártak a helyszínen, azok is lelhetnek most újdonságot. Az épület előtt kis játszótér létesült, egy soknyelvű, természetesen magyarul is „megszólaló”, békevágyat hirdető emlékoszlop társaságában.

Rövid kitérő: Chiusdino neve sokaknak ismerős, hisz a közelben áll a San Galgano apátság és a nevezetes, tető nélküli, középkori templom – a Toszkánát bemutató fényképalbumok kihagyhatatlan eleme. Mégis, a belváros látogatását ajánlom most: a történelmi központban, százméteres körön belül négy XII. századi templom áll. Az egyikben befejeződött a középkori freskótöredékek évtizedes restaurálása – igazán érdemes a figyelmükre.

Aida, Zeffirelli díszlete

Dondoli mester üzletén, San Gimignanóban tábla hirdeti, hogy a hely bő évtizede kétszer is a világ legjobb fagyizója volt. A színvonal, gyanítom, nem sokat romolhatott, és erre maga a tulajdonos lehet a garancia. Ha az ember figyelmesen nézelődik, a délutáni csúcsforgalom idején a kiszolgálók között fölfedezheti Sergio Dondoli plakátokról jól ismert, mosolygós arcát. Ha a kisvárosban járnak, ne fosszák meg magukat a gasztrokulturális élménytől sem.

Idén remek hangokkal, óriási érdeklődés mellett került színre a veronai Arénában újra az Aida. A Zeffirelli-rendezést éppen huszadszor újították föl. És itt is feltűnt egy régi ismerős: a legendás televíziós, Vitray Tamás ott ült velünk a nézőtéren.