A Ligur-tenger partján, Cinque Terre településein töltöttünk néhány napot a lassan mögöttünk hagyott nyárban, és egy időben járt Finale Liguréban Roger Federer. Amilyen pechünk van, látni nem láttuk, jelenlétéről a Corriere della Sera tudósításából értesültünk. Talán emlékeznek a két olasz kislányra, Carolára és Vittoriára, akik a koronavírus első rohama idején a háztetőkön teniszeztek. Nos, őket látogatta meg a televízió, és készített velük interjút annak okán, hogy a játékukról forgatott amatőr kisfilmet több millióan látták a különböző megosztó csatornákon. A stáb komoly felszerelést vitt magával a tetőre, többek között egy sátrat, ahonnan a beszélgetés félidejében egyszer csak előbújt minden idők legje. Ütögetett kicsit az ifjú hölgyekkel, majd megebédeltek szépen (pasta suta volt, ha jól láttam a fotókon). Federer végül azzal is meglepte vendéglátóit, hogy mostantól Rafael Nadal teniszakadémiáján fejlődhetnek tovább.

Az olasz rockrajongókat persze inkább az foglalkoztatja, hogy Sir Mick Jagger Itáliában keres ingatlant. A pillanatnyilag Franciaországban, Pocé-sur-Cisse-ben élő Jagger motivációját kevesen értik, de annál többen szurkolnak neki. A jólértesültek tudni vélik, hogy a megálmodott ingatlan egy, a környezetétől jól elszigetelt villa, hat hálószobával; az elképzelések szerint a közelben másik ház szolgál majd a személyzet, a biztonsági emberek és a zenészkollégák szállásául. A firenzei napilap találgatja a lehetséges helyszíneket, szóba került már Chianti, Val d’Orcia, Verona és Maremma. Maremma – ami máskülönben egy enyhébb szitkozódás is errefelé – Toszkána déli területe. Magába foglalja Ortobellót és Argentariót. Utóbbi a legdrágább olasz tengerpart, csodás villákkal. Állítólag él egy további toszkán ajánlat is, a jóbarát, Sting háza közelében. Magam egyébként a veronai kínálatból is tudnék választani…

Ha valaki csak egy kicsit is érdeklődik az operajátszás jelene iránt, úgy Arnaud Bernard neve nyilvánvalóan nem ismeretlen előtte. A minden szempontból meghatározó Franco Zeffirellit követő második rendezőgeneráció alighanem legjelesebb tagja, és a legfoglalkoztatottabb is. Buenos Airestől Szentpéterváron, Monte Carlón át Hong Kongig rengeteg helyen dolgozik; többnyire maga tervezi a díszleteket is. Budapesti Falstaffja máig repertoáron van – ezt az operát egyébként is sokszor és sokféleképpen állította már színpadra. Veronai munkái ugyancsak rendkívül fajsúlyosak: a Bohéméletet és a Rigolettót vitte eddig színre. Meg jövőre rendezi a Nabuccót.

Még a tavasszal megkerestem a Maestro itáliai impresszárióját, Maurizio Scardovit, és kértem: segítsen többet megtudni a Jelenkor olvasóinak Bernard koncepciójáról. Ha munkája adódott volna, a rendező nyilván válaszra sem méltat. Nem kis meglepetésemre azonban, még a karanténból, Arnaud Bernard aláírásával válasz érkezett.

„Franciaként mindig azt gondoltam, hogy a Risorgimento Olaszország történetének egyik legfontosabb szellemi pillanata volt. A korszakra az olasz dallamok, különösen Verdi alkotásai nagy hatással lehettek. Talán elmondhatjuk, hogy Verdi a Risorgimento Ennio Morriconéja volt.

Gyermekkoromban láttam Visconti remekművét, a Sensót (magyarul Érzelem címmel vetítették – a szerk.). A film a velencei Teatro La Fenicében kezdődik, a Trubadúr előadásával. A közönség soraiban osztrák tisztek és katonák, olasz közemberek, buzgó hazafiak ülnek. A mű különösen drámai és zeneileg lenyűgöző pillanatában trikolor szórólapok hullanak alá a galériáról. A papírosok az osztrák megszállás ellen tiltakoznak. Ez a hatásos jelenet mélyen megérintett, és ezért nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy összekapcsoljam a Risorgimentót és Verdi operáját, amikor beleegyeztem, hogy megrendezem Nabuccót a veronai Arénában.

Az általam elképzelt Nabucco Milánóban kerül színre. Díszletként tehát az olasz zenei kultúra egyik legfontosabb, világszerte ismert szimbólumát, a Teatro alla Scalát használom majd. A színház körül zajló események a Nabucco valódi ábrázolása közben még inkább hangsúlyozzák, hogy Verdi operája és zenéje akár ezer kiáltványnál is jobban izgathatta és lángra gyújthatta a lelkeket.”

Akkor hát jövőre. A belépők árusítását a Fondazione Arena di Verona megkezdte.

Néhány tárlatról még. Veronában, Júlia sírjánál az amerikai szobrász, Greg Wyatt bronz kisplasztikái láthatók. Az alkotások mind a helyszínhez, illetve Shakespeare-hez kapcsolhatók valamiképpen. Wyatt egyébként is ezer szállal kötődik az angol szerzőhöz – annak egykori londoni házától Washingtonon át Pekingig több helyen fellelhetők ilyen tárgyú alkotásai. Veronában a Szentivánéji álom, a Macbeth és a IV. Henrik című munkáit látom a legizgalmasabbaknak, meg persze a drámaíró portréját. Figyelem! A szobrok a bejárat előtti szabad térben várják a látogatókat, így a Júlia sírjához kapcsolt könnyes-bús anyagot nem kell végigszenvedni miattuk. Nem tudom, emlékeznek-e rá, hogy Kígyós Sándor Balett című szobra 1978-ban, a Fiatal képzőművészek szabadtéri bemutatója során került a pécsi Székesegyház elé. Aztán, bár erről korábban nem volt szó, egyszerűen ott maradt. Az a benyomásom, hogy Wyatt szobraira is hasonló sors vár. Elhelyezésük, rögzítésük módja mindenesetre nem ideiglenes bemutatót sejtet. És jó helyen is vannak itt.

A vicenzai Palazzo Chiericati tetőterében, a festészet csarnoka fölött magángyűjtemény fogad. Az olasz művészeti albumok legbővebb bemutatójaként hirdetik. Nehéz felmérnem az összeállítás értékét, de első ránézésre is föltűnik, hogy a könyvtárszerűen berendezett és amúgy is rendkívül igényesen möbilírozott termeket nagyon érdekes – egyébként neves művészek által jegyzett – állólámpák világítják meg.

Bolognában a Dóm egyik oldalkápolnája különös bemutató helyszíne. A torinói lepel másolata látható itt, persze rácsok mögül, tisztes távolságból, de a fő attrakció mégsem ez. Egy olasz kutatócsoport ugyanis, a padovai egyetem méréstechnikai professzora, Giulio Fanti vezetésével, évtizedes munkával elkészítette a lepelen látható férfi háromdimenziós szobrát. A szobor tehát az igazi látnivaló, melynek a végső formaadója az olasz művész, Sergio Rodella. Ennek alapján a lepel férfija (egyes feltételezések szerint Jézus) közel egy méter nyolcvan centi magas volt, és eléggé robusztus alkatú lehetett. Testén a tudósok háromszázhetven sebet számoltak meg, ugyanakkor csonttörésre utaló jeleket nem találtak. Megállapították még, hogy a férfi a halál pillanatában jobbfelé megrogyott, jobb válla pedig annyira kimozdult, hogy az idegek is megsérültek. Hogy a háromdimenziós másolat meddig marad jelenlegi helyén, arra vonatkozóan a kápolnában nem lelhető utalás. De megtekinteni hívőnek és nemhívőnek egyaránt kivételes élmény.

Muranóban az év elején nyitott újra a világ legnagyobb, közel ötezer darabos gyűjteménnyel büszkélkedő üvegmúzeuma. Ha már ott járnak, érdemes fölkeresniük a Basilica di Santa Maria e Donatót, ahol lassan befejezéséhez közeledik a XII. század elején készült mozaikpadló fölújítása. A templom egyébként a mi Gellért püspökünk nyughelye is. A magyar nyelvű emléktáblán a budapesti, V. kerületi önkormányzat és a Belvárosi Plébánia évtizedes koszorúi fonnyadnak. Azok is megértek már egy fölújításra…