(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Amit nem „hivatalból”, így aztán kicsit szabadabban, Terézia Mora Szörnyeteg című könyvét. Igazság szerint még nem jutottam a végére, tehát nem olvastam, hanem olvasom, elég szakaszosan, tíz-húsz percet a héven, metrón, ahogy lehet, mégsem esik szét a történet, mert egy-két mondat után újra és újra „beránt”. Érzékeny, pontos és szomorú, néha szinte rideg. Kétszólamú, kettéosztott gyász-szöveg, akárcsak A szív segédigéi – ami nyilván nem véletlen, T. M. Esterházy egyik német fordítója – de ez nem von le semmit a regény értékéből; megrendítő olvasmány.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

A „legekkel” mindig bajban vagyok… főleg, amikor messze nem tudok annyi mindent elolvasni, mint szeretnék. Mindenesetre hazai pályán Mészöly és Polcz Alaine levelezésének, illetve Nádastól a Világló részletek megjelenésének örültem a legjobban, mindkettőt izgatottan vártam, hála a Jelenkor folyóiratban publikált ízelítőknek. Fontosnak tartom még Tompa Andrea Omertáját és Visky András új verseskötetét is (Nevezd csak szeretetnek). A világirodalmi felhozatalból Alice Munro Ifjúkori barátnőm című novelláskötetét emelném ki. A kanadai írónő stílusa nagyon közel áll hozzám, nem sokan tudnak ilyen mesterien felépíteni egy elbeszélést – szerintem a magyar irodalomból nagyon hiányzik ez a típusú novellisztika, amely bizonyos értelemben inkább a regényhez közelít és nem az anekdotához vagy más rövid történethez.

(3) Idén mi volt számodra a legfontosabb, legemlékezetesebb művészeti élmény (koncert, film, színház, kiállítás)?

A nagy füzet a Szkéné és a Forte Társulat előadásában hatalmas élmény volt, pedig nem igazán szerettem a darab alapját képező Agota Kristof-művet, sem annak filmadaptációját, de ebben az esetben egészen eredeti koncepcióval találkoztam, ráadásként nagyszerű színészi alakításokkal és erős atmoszférával. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen hatással lehet rám néhány falon szétrobbanó krumpli vagy széjjel trancsírozott takarmánytök.

(4) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

A novemberi lapszámban Lakner Judit Tűnékeny Dóra című elbeszélése nagyon megfogott – különleges a hangulata és egyszerre jelenít meg igen plasztikusan egy személyiségtípust, illetve egy mára a nosztalgia ködébe vesző korszakot. De mondhatnék annyi mást is, Szvoren Edinától Peter Handkéig…

A Jelenkor Online-on pedig mindig kedvtelve olvasom Nagy Imre, a „veteránolvasó” irodalmi beszámolóit – szakmaiak és szórakoztatók, megerősítenek vagy elbizonytalanítanak, és valamiképpen süt ezekből az írásokból nemcsak a könyvek szeretete, de egyfajta életvidám, humanista derű.