(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Mivel egyszerre minimum 4-5 könyvet olvasok, nehéz megmondani, hogy melyiket olvastam legutóbb. Egyhuzamban olvastam végig a napokban Mándy Iván Előadók, társszerzők című kötetét, és addig a többit félretettem. Az mindig öröm, ha van ürügyem másodszor elolvasni egy nekem kedves könyvet.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Legjobb, legsúlyosabb, legvilágirodalmibb rangú esemény Nádas Péter Világló részletek című könyvének megjelenése volt a magyar irodalomban. Regény ez? Esszé? Emlékirat? Egy város jónéhány házának, utcájának megragadása családi emlékek és elmélkedések segítségével? Sok házról van szó benne. Még a mienkről is, ahol lakunk, illetve a helyén valamikor állt másikról, az Újépületről.

A világirodalomból ebben a pillanatban a Napkút Kiadó kortárs dráma sorozatának hatodik kötete fekszik előttem, melyben cseh színművek szerepelnek. Csokifalók a címe, benne van két kedvenc kortárs cseh drámaszerzőm egy-egy szövege is, Petr Zelenkáé és David Drábeké. Személyes büszkeség, hogy a fordítók fele a tanítványom volt (Csoma Borbála, Hanzelik Gábor és Hahn Zsuzsa).

(3) Idén mi volt számodra a legfontosabb, legemlékezetesebb művészeti élmény (koncert, film, színház, kiállítás)?

Film: Enyedi Ildikó: Testről és lélekről. Kiállítás: Bécsben, az Albertinában a Schiele-kiállítás. Színház: Hajdú Szabolcs: Ernelláék Farkaséknál című lakásszínházi előadása.

(4) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Zoltán Gábor Véresmajor című esszéje az áprilisi számban. Ugyanott a Mann családról szóló szöveg Tilmann Lahme tollából, de persze itt nem zárható ki a személyes érintettség se részemről (vö. Thomas Mann kabátja). A novemberi számból Demény Péter Ember a telefonközpontban című írása azért fogott meg, mert megmutatta, hogyan lehet egy megemlékező szöveget árnyalt értékeléssel korrajzzá emelni. Persze nem számítva erre a kérdésre év közben nem olvastam szisztematikusan mindent és minden számot, és mindig eleve avval kezdtem az olvasást, ami úgy látszott, hogy érdekelhet vagy szeretetem, vagy kíváncsiságom okán. Ezért kezdtem el, élveztem valami szégyenkező pletykaszomjjal, jöttem zavarba egy személyiség lelepleződésétől és hagytam végül is félbe az áprilisi számban Király István naplóinak olvasását. Tanulságos, mennyire el tud avulni egy saját korába magát túlzottan belevető személyiség. A létezési módja.

(Fotó: Vass Tibor)