(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Jelenleg Raymond Chandler A gyöngy bajjal jár címen kiadott bűnügyi novelláit olvasom. Ezeket még nem olvastam tőle, és András László barátom az utóbbi hónapokban folyamatosan Chandler-idézeteket posztolt a Facebookon, valamint a Hévízbe is írt egy remek esszét Elkéstél, Laci címmel. Nagyon irigy voltam rá, és már rég vártam arra, hogy kis levegőhöz jussak, és Chandlert olvassak. A regényeket már olvastam régebben, a novellákat még nem, de már elkezdtem beszerezni angolul is az életmű darabjait, ez a karácsonyi ajándék.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

A magyar irodalom idei legnagyobb eseménye számomra a Világló részletek volt. Belevesztem a könyvbe, kicsit meg is viselt, legalábbis a nyár végi depressziós két hetemet ennek a számlájára írom. Elementáris erejű könyv. A világirodalom aktualitásaival kapcsolatban nem vagyok sajnos tájékozott.

(3) Idén mi volt számodra a legfontosabb, legemlékezetesebb művészeti élmény (koncert, film, színház, kiállítás)?

Az idei év egyik legnagyobb zenei élménye a belgrádi Nick Cave-koncert volt. A másik szintén Szerbiához kötődik: a Dombosfesztről van szó, amin az idén először vettem részt, és nagyon élveztem a délutáni irodalmi beszélgetéseket és az esti koncerteket, valamint az egész hangulatát. De megemlíteném a Nigun zenekar projektjét, a Bartók Electrifiedot, mely Bartók-művek jazz-feldolgozására épül. (Megjegyzem, aki a jazzt szereti, annak a Nigunra oda kell figyelni.)

Az idén látott egyik legjobb színházi előadás a Zsótér rendezte W. S. Othello volt a Stúdió K-ban, és a másik is független színházi darab: a VÁDLI Alkalmi Színházi Társulás/FÜGE/Szkéné koprodukcióban előadott Paul Foster-darab, az I. Erzsébet.

Novemberben pedig Pozsonyban jártunk a Fotóhónapon, mely az idén sajnos nem volt olyan erős, de két remek alkotó miatt emlékezetes maradt. Az egyik Bruce Gilden, aki New Yorkban készít streetfotókat – az ember azt hinné, ebben a műfajban és ezen a helyszínen ebből már nem lehet újat kihozni, és mégis. A kiállítás címe A Beautiful Catastrophe volt. A másik pedig egy Hans Madej nevű német fotós volt, aki a rendszerváltás környékén fotózta végig Közép-Kelet-Európát, a Balkánt és Csecsenföldet.

(4) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Rengeteg jó szöveg jelent meg idén is a Jelenkorban, és nehéz választani. Nagyon örültem Gács Anna esszéjének a márciusi számból (Amatőr testünk a címe), mely két, a saját betegségét dokumentáló fotós képeit elemezte. Fontosnak tartom a Bíró Tímea által készített Danyi-interjút a májusi számból, továbbá Radnóti Sándor kritikáját a Világló részletekről a nyári dupla számból.