Ha év végéhez közeledve most elutazhatnál egy hétre, hová mennél szíved szerint?

Nem vagyok valami nagy világutazó. Ha választani lehet, valószínűleg Dél-Európába mennék, Olaszországba, Spanyolországba vagy Portugáliába.

Milyen idén napvilágot látott könyvet – vagy épp régóta halogatott klasszikust – vinnél magaddal az útra, és mit ajánlanál másoknak az idei könyvmegjelenések közül?

Jelenleg két terjedelmes művet olvasok párhuzamosan, a Walking Dead-et és az Anna Kareninát. A képregénynek a közepe táján járok, úgy az ezerhétszázadik oldal körül, bár egyre inkább kezdem fárasztónak és önismétlőnek találni. Valami primitív kíváncsiság mindeddig mégis arra ösztönzött, hogy mégse hagyjam félbe, talán azért, mert az alapkérdése eléggé nyugtalanító: mi történik, ha a modern társadalomban szocializálódott ember váratlanul törzsi viszonyok között találja magát? Tolsztojt ezzel szemben érdemes időről időre újraolvasni, mert ő oldalanként képes újra és újra meglepni. Az idei megjelenések közül W. G. Sebald kötetét, a Természet utánt ajánlanám.

2016 a gyász éve volt a magyar irodalomban, sorra érkeztek a lesújtó halálhírek. Látsz-e azért örömteli vagy bármilyen szempontból előrevivő eseményt, folyamatot, ha visszagondolsz az elmúlt esztendőre?

Sajnos nem.

Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Vörös István Rilke-, illetve Havasi Attila Morgenstern-fordításait a májusi, illetve a decemberi lapszámból; Takáts József kritikáját Németh Gáborról a szeptemberi számban.

(Fotó: Kris Ćwik // Rolling Eye Photography)