Ha év végéhez közeledve most elutazhatnál egy hétre, hová mennél szíved szerint?

Egy tó mellé, korcsolyázó kormoránt nézni, hártyát a vízfelszínen, roppanó jeget, hóesést, a nap járását 24 órában. Ha nem lenne karácsony. Mert karácsonykor otthon szeretek lenni. Az év vége kötött a Litera-előszilveszter miatt, úgyhogy maximum 31-én tudnék elindulni. A hegyekbe mennék vagy a tengerhez, ahonnan messzire látni. Egy évet (vagy egy periódust) lezárni és elkezdeni egy újat tökéletes lenne mindentől, de leginkább a saját életemtől távol. Csend, béke, elmélyülés: erre vágyom. De utazás helyett feltehetőleg jógázni megyek.

Milyen idén napvilágot látott könyvet – vagy épp régóta halogatott klasszikust – vinnél magaddal az útra, és mit ajánlanál másoknak az idei könyvmegjelenések közül?

A Magvető Tények és tanúk sorozatának darabjait vinném (Bertók László, Kis Pál, Szálasi stb.), Németh Gábor Mormotáját (Egy mormota nyara) és Krasznahorkai László Báró Wenckheimjét (Báró Wenckheim hazatér). Már ez is sok, nem szeretek cipekedni. Maradjunk egy Tények és tanúknál és a Mormotánál. A többit ajánlom. Ajánlom még Závada Pál Egy piaci napját, és azokat a könyveket, amiket épp olvasok vagy olvasni fogok: Jászberényi Sándor, Kálmán Gábor és Zoltán Gábor könyvét például. Esterházy Hasnyálmirigynaplóját még mindig képtelen vagyok a kezembe venni.

2016 a gyász éve volt a magyar irodalomban, sorra érkeztek a lesújtó halálhírek. Látsz-e azért örömteli vagy bármilyen szempontból előrevivő eseményt, folyamatot, ha visszagondolsz az elmúlt esztendőre?

Talán jó, hogy ha túl sok minden sújt le, átértékeled az élet és halál kérdéseit, veszteség helyett az lesz a fontos, ami van, tudod, hogy ugyanerre a sorsra jutsz, miért ne élnél. Ha elmennek a nagyok, kénytelen vagy felnőtté válni, átérezni a felelősséget, hogy mostantól te szavatolsz a lady biztonságáért, nem vagy nagy, de kevés sem hozzá, egyszerűen feladatot kaptál. Jó a bajban megérezni az együttlét erejét, hogy sokkal több közös pont van a gondolkodásunkban, mint amennyiről tudomást veszünk. Válsághelyzetben és háborúban erősebb az életösztön, élesebbek a határok, súlyosabbak a tétek, lényeglátóbb, koncentráltabb az irodalom: valami ilyesmit látunk most is.

Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Nekem a legemlékezetesebb publikáció Nádas Péter Borús idillje (január). Radics Viktória Stampa című írása (szintén január), David Foster Wallace A depressziósa (Kemény Lili fordítása, február), Csordás Gábor Montaigne-esszéje (szintén február), Földényi-írás (május), és izgalmas a Jelinek-színdarab (október). Végiglapozva a Jelenkor egész évét, kegyetlen látni, hogy tele van a lap – megjegyzem, kiváló – nekrológgal és emlékezéssel. A Jelenkor Online-on az interjúkat szeretem a legjobban (például a Nádasdy- vagy a Milbacher-interjút), a FÉL ÉVTIZED visszatekintéseit és Cseri László fotóesszéit.