Ha év végéhez közeledve most elutazhatnál egy hétre, hová mennél szíved szerint?

Szigligetre vagy Pápua Új-Guineára.

Milyen idén napvilágot látott könyvet – vagy épp régóta halogatott klasszikust – vinnél magaddal az útra, és mit ajánlanál másoknak az idei könyvmegjelenések közül?

Nem könnyű kérdés, mert nem vinném magammal, amit már olvastam, amit meg nem olvastam, arról nem tudom, hogy érdemes lenne-e magammal vinni. Viccet félretéve: nem vagyok kritikus vagy irodalomtörténész, rendszertelen, fegyelmezetlen mindenolvasó vagyok, és persze nyilván sok hiányom, lemaradásom van az idei évből is. A listám tehát nem reprezentatív minta, csak egy ad hoc best of, ami egy éppen aktuális hangulatot rögzít. Holnap talán már más javaslatokkal állnék elő, ahol szerepelne például Térey Őszi hadjárata, Nádasdy Dantéja vagy Krasznahorkai új könyve. De most ez van, ez válik véglegessé, hogy aztán gyorsan elfelejtsük, ami az ilyen toplisták teljes mértékben megérdemelt sorsa.

Tehát. A legérzékenyebb, legminőségibb (magyarul: a legjobb) idei könyv nálam Németh Gábor Egy mormota nyara című műve, a legszívszorítóbb: Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló, a legélesebb, legvadabb, legerősebb: Zoltán Gábor: Orgia. Utóbbi mellé tenném hasonló témája és nívója miatt Závada Pál új könyvét, az Egy piaci napot – lidérces elképzelni, hogy ezek a rettenetes események egy-két éven belül történtek meg Magyarországon. (Az Orgia és az Egy piaci nap elolvasását a parlamenti belépők kiadásának mindenkori szigorú feltételéül szabnám.)

Folytatom: 2016 legeredetibb és legkomplexebb szatirikus látomása Bartók Imre regénye: a Láttam a ködnek országát, a legmeggyőzőbb debüt pedig (noha nem első könyv) Bencsik Orsolya: Több élete: groteszkké klopfolt, nyers életanyag, laza, vagány, személyes nyelv, arányérzék és pontosság – tényleg pazar. (Külön öröm, bár lehet, hogy ebben tévedek: mintha ott mormolna a háttérben Tolnai Ottó szelíd és bölcs hangja.)

Esszé. Bazsányi Sándor Ez tréfa? című remek könyve tavaly jelent meg, de folyamatosan olvasgatom, mert mániásan érdekelnek az Esti Kornélhoz hasonló műfaji határsértések (regény?, novella?, novellafüzér?). Csaplár Vilmos Istennel vagy nélküle című eredeti és bátor könyve jut még eszembe, és közben arra is rájöttem, hogy mégiscsak magammal vinnék Szváziföldre, bocs, Pápua Új-Guineára egy még eddig nem olvasott könyvet: Kukorelly Endre Porcelánboltját. Ránézésre asztalbeszakítós, gyanítom, minden értelemben az. Ha nem akarok reptéri felárat fizetni, mégiscsak Szigliget lesz az úti cél, és akkor a kesztyűtartóba befér még egy filigrán verseskötet is, amit régóta vártam, és már itt figyel az asztalomon, sötéten és ragyogva: Tolvaj Zoltán: Fantomiker.

2016 a gyász éve volt a magyar irodalomban, sorra érkeztek a lesújtó halálhírek. Látsz-e azért örömteli vagy bármilyen szempontból előrevivő eseményt, folyamatot, ha visszagondolsz az elmúlt esztendőre?

Nemigen, saját gyászaimmal együtt ez most nehéz és fájdalmas időszak.

Na jó, mondok azért hármat, nehogy teljesen elszontyolodjunk:

(1) Az Előhívás kritikai beszélgetéssorozatának felvételei a Literán továbbra is üdítő, eleven és biztos tájékozódási pontok maradtak számomra (résztvevők: Jánossy Lajos, Németh Gábor, Reményi József Tamás, Sipos Balázs, helyszín: Nyitott Műhely). (2) Átadtuk az első Hazai Attila-díjat, és már készülünk a 2017-es következőre. (3) Peer Krisztián újra verset ír.

Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Próza: Nádas: Világló részletek, líra: Turi Tímea, Marno János, Szijj Ferenc (mind a nyári duplából), kritika: Sipos Balázs (Térey, Pynchon; február, nyár), Szolláth Dávid: Réz és Vas (nyár), Takáts József: Elmaradt intelmek (Németh Gábor; szeptember).

Update/P.s.: Közben Bencsik Orsolya és Peer Krisztián is díjat kapott, gratula és hallelúja, és végül egy vallomás: nem bírtam ki, titokban és azonnal megrészegülve befaltam Tolvaj Zoltán könyvét (Fantomiker): tényleg viszem Pápuára, Szigligetre, bárhová – elsőre is elképesztően intenzív, és sejtem, hogy másodszorra még nagyobbat üt.

Hasonló jókat és boldog újévet kívánok a Jelenkor minden kedves olvasójának. G. L.