2014-ben Keresztesi Józseffel beszélgettek a MárkusZínházról, akkor már szóba került az épp csak készülőben lévő Grand Hotel című bábjáték. Folytassuk innen a beszélgetést! Az azóta már több előadást megért bábkrimi alapja Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand Hotelben című regénye volt. Meséljen róla, miért épp ezt választották?

Mindenképpen magyar szerzőt kerestünk, és mivel mindannyian Rejtő-rajongók vagyunk, ezért magától értetődő volt, hogy őt válasszuk. Nyúlhattunk volna más Rejtő-regényhez is, de ez tetszett meg nekünk. Szabó Attila író-rendező barátunknak kértük a segítségét, aki megpróbálta átírni a 120 oldalnyi eredeti Rejtő-anyagot. Végül „csak” 80 oldalt csinált belőle, – egyébként ő gyakorlott színházi rendező – de mi hárman vagyunk, így ez a 80 oldal is sok, négy órás lenne az előadás. Végül meghúztuk 30-35 oldalra. Ez kiegészül a néma játékokkal és improvizációkkal, így durván 7-től fél 10-ig játsszuk.

Az évforduló is motivált bennünket. Akkor 50. évfordulója volt a halálának, de mivel január első napjaiban halt meg, ezért egy évet kellett várnunk ahhoz, hogy lejárjanak a szerzői jogok.

Miért épp Rejtő? Szerettünk volna váltani. Szeretünk megújulni, valamikor ez hosszadalmas folyamat eredménye, ami azt jelenti, hogy egy előadás másfél évig is készül, mert közben folyamatosan játsszuk a repertoáron lévő összes darabunkat. Az előadásaink többsége és a mesék is úgy adaptálódnak, hogy a játékmodor nemcsak gyerekeknek szól, hanem családoknak, felnőtteknek is. Úgy gondoljuk, hogy talán a gyermek nem érti mindenestől az előadást, de ha nagyon sok szülő van, és ők nagyon jól érzik magukat, így a gyerek is hazavisz valamit a darabjainkból. Nem biztos, hogy az esszenciáját, de hazaviszi azt a jóérzést, hogy ő együtt volt a színházban a szüleivel, akik jól szórakoztak. Természetesen ő is, de lehet, hogy nem értett mindent a cselekményből, a szülő viszont újra eljön, a gyerek meg cseperedik, és belecseperedik a bábszínházba, a színházba.

A Grand Hotel újszerű élmény, ami már a jegyfoglaláskor megtapasztalható: a néző nem jegyet vesz, hanem szobát foglal, a darab megkezdése előtt az előtérben egy pohár rosé és zene fogadja. A két felvonás közötti szünetben szendvicsezünk és a szereplők, Rejtő és Szidónia a házigazdáink. Úgy is mondhatjuk, hogy az előadás kilép a saját keretei közül. Mi a szerepe az interaktivitásnak?

Csak az a szerepe, hogy minél jobban bevonjuk a nézőt, ahogy tesszük ezt minden előadás során. Olyan előadásunk nincs is, ahol „nézőtér – demarkációs vonal – színpad” felosztással működne a játék. Mi szeretjük ezt a fajta közvetlenséget, nem is tudjuk elképzelni máshogy. Érdekes megtapasztalni, hogy amikor máshova visszük az előadást, akkor hogyan reagál más városbéli színházlátogató közönség, az idegen közeg. Bizony történtek furcsaságok. Például Győrben, amikor ki-be járkáltam még az előadás elején, előkészítendő a helyszínt, majdnem összevesztek a nézők, hogy ők miért nem mehetnek be. Nem tudták hova tenni, de ahogy beléptek és elindult a játék, majd jött a szünet – ahol szintén volt büfé –, akkor látták, hogy ez így működik. Nagyon tisztelettudóan kell mindent játszani. Bármilyen előadásunkban, ahol az ember kilép és finoman fogalmazva, atrocitás éri a nézőt a részünkről, akkor mindig úgy kell tenni a dolgunkat, hogy humorral, bájjal legyen tele. Egy pillanatra se érezze a néző, hogy megbántották.

Említette, hogy az előadás családi darab, de főként a felnőtt korosztályt célozza. Hogyan látja, Magyarországon mennyire van tere és hagyománya a felnőtteknek szóló bábjátékoknak?

Igazán hagyománya nincsen. A török hódoltság utáni vásári játékok – a Kasper, a Vitéz László, a Paprika Jancsi – politikai bábszínházak is voltak a maguk nyersességével, humorával, szabadszájúságával. Ez azt jelenti, hogy akasztottak vásári bábjátékost, mert túllőtt a célon, de nem tudott jól futni. Ma is erre a fajta nyitottságra lenne szükség, arra, hogy a bábos bátran odaszurkálhasson minden olyan aktuális politikának és eseménynek, amely zavarja őt vagy a közvéleményt. Az ilyen típusú bábjáték megmaradt Magyarországon is, de a második világháború idején didaktikussá, „dödögős” gyerekdarabbá váltak a paravános játékok, és ez így is maradt a háború után sokáig. Aztán jött egy fordulat, a Bóbita Bábegyüttes hatvanas évek eleji megalakulásával – Kós Lajos és mások is próbáltak olyan bábszínházat csinálni, ami felnőtteknek szól: komolyzenére szövegnélküli bábmozgatás, vagy akár kortárs nívós könnyű zenére bábmozgatás. A ’80-as, ’90-es évek óta egyre többen foglalkoznak felnőtteknek szóló bábszínházzal. Nagyon jó gárdák jöttek ki a Színművészetiről, a Budapest Bábszínházban játszó Hoffer Károly több előadást hozott már létre, de Alföldi Róbert, Mácsai Pál is rendezett ott. Ez jelzi, hogy igény van a színvonalas felnőtteknek szóló bábszínházi előadásokra, természetesen mindenféle témában. Hát ezt próbáljuk mi is erősíteni a játékainkkal.

2017 áprilisában Önök rendezik meg Pécsett a KARAKULIT Nemzetközi Árny-Játék Fesztivált és Kiállítást. Az esemény témájával kapcsolatos workshopokkal és előadásokkal már idén találkozhattak az érdeklődők. Mire számíthatunk tavasszal, és mit jelent ez a szó?

Áprilisig folyamatosan hívunk gyerekeket, nagykamaszokat árnyjátékos műhelyekbe. Maga a fesztivál április 21. és 25. közt zajlik. A karagöz-játék (vásári árnyjáték) Törökországban 500 éves lesz 2017-ben, és ehhez kapcsolódunk mi. Cengiz Özek isztambuli árnyjátékos, képzőművész, rendező barátunk nyomán indult el a szervezkedés és gondoltuk, rendezünk mi is itt, Pécsett, ugyanabban az évben egy fesztivált . A Karakulit egy mozaik szó, a karagöz eleje, a második tagja pedig a wajang kulitból, az indonéz árnyjátékból ered. A fesztivállal párhuzamosan öt nagy kiállítást rendezünk a városban, ezek egész áprilisban lesznek látogathatók. A Büky Béla-féle árnyjátékos hagyaték a Színháztörténeti Intézetből és Múzeumból, egy indonéz, indiai, török és kínai árny-báb gyűjtemény, érkezik egy pekingi és egy török társulat, illetve az indiai Keralai bábszínház, Pulavar mester és családja, akiknél tavaly voltunk gyűjteni. Jönnek még európaiak is, egy holland és két lengyel bábszínház, a marosvásárhelyi és pozsonyi egyetem bábszakosai, magyarországi bábszínházak, illetve reményeink szerint az egyik legjobb európai árnyjátékszínház Olaszországból, a Gioco Vita. A helyszíneket próbáljuk a belvárosban tartani, Művészetek Háza, Pécsi Galéria, Nádor Galéria…

Mi is készülünk egy előadással. A beszélgetés elejéhez kapcsolódva ebben is próbálunk megújulni. 10-15 éve kacérkodunk az árnyjátékkal, most éreztük úgy, hogy eljött az ideje. Az árnyszínház varázslat, csoda gyereknek, felnőttnek egyaránt. 

A fotókat Cseri László készítette.