A Libri irodalmi díj különlegessége, hogy az eredeti 182 jelölt könyv között találunk a szépirodalom mellett esszé- és tanulmányköteteket, valamint nagyszámú közéleti vagy populáris könyvet. Hogy alakult ki ez a rendkívül heterogén és persze szelektált lista (amin például a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat és Sziveri János Díjat elnyerő Áfra János Két akarat című verseskötete nincs rajta)?

A 182 kötet listáját a díj alapítója, a Libri Könyvkereskedelmi Kft. állította össze, tőle kellene megkérdezni, hogyan. Igen gazdag a lista, de valóban hiányozhat róla több érdekes kötet. Áfra János verseskötetét én különösen szeretem, Áfra Krusovszky Dénes és Fehér Renátó mellett a kedvencem a fiatalabb költők közt. Ennek a listának az összeállításába a zsűrinek nem volt beleszólása.

A rövidlista színes: került rá kisprózakötet és nagyregény, „hangos memoár” és esszégyűjtemény, történeti monográfia és verseskötet is. Milyen válogatóelvek mentén jött létre a szűkebb lista? Milyen súlyú szempont volt a műfaji heterogenitás? Sok vita árán vagy inkább egyetértésben alakult ki a tízes mezőny?

A listák kialakulásának pontos módjáról a Literán és a Libri honlapján is lehet olvasni. Az alapító fölkért 100 híres embert, akik minden bizonnyal olvasni is szoktak, hogy nevezzenek meg 5–5 könyvet a 182-es listáról. Közülük hatvanan válaszoltak, így alakult ki a tízes lista, tehát ezt a tíz könyvet sem a zsűri választotta ki, így van a szabály. A 60 szavazó közt volt tudtommal például Iványi Gábor, Csányi Vilmos, Babarczy Eszter, Gács Anna, Sándor Pál, Tverdota György, Grecsó Krisztián, Bazsányi Sándor, Tompa Andrea, Murányi Gábor, Csáki Judit, Fekete Ernő. Vita nyilván nem lehetett, mert mindannyian megadtak öt könyvcímet. A műfaji heterogenitás pedig abból következik, hogy az alaplista eleve heterogén volt. Tudtommal az alapító jövőre külön szépirodalmi és tényirodalmi díj kiadását tervezi. És akkor jobban külön fognak válni egymástól a különböző dolgok. A tízes listán egyébként valóban sok minden van. Bartis Attila, Forgách András regénye, Térey János verses regénye, Dragomán György és Szvoren Edina novelláskötete, Rakovszky Zsuzsa verseskötete, Nádasdy Ádám tárcakötete, Ungváry Krisztián történelmi monográfiája, valamint két kétszerzős mű: Esterházy Péter és Szüts Miklós különleges, kép és szöveg együttes hatására építő vállalkozása, meg Parti Nagy Lajos Réz Pállal készített irodalmi, kultúrtörténeti jelentőségű életút-interjúja. A zsűrinek (Fullajtár Andreának, Szilágyi Zsófiának, Bálint Andrásnak és nekem) az almát kell majd összehasonlítania a körtével – ahogyan a réges-régi Ki mit tud-okban mondta talán Pernye András vagy Major Tamás. Nem lesz könnyű.

A rövidlista színes ugyan, ám nem képezi le a bő lista tarkaságát. Arról árulkodik, hogy a közép- és idősebb generáció szépprózai írásai kiemelkedők. A populárisabb műfajok képviselői egyáltalán labdába tudnak rúgni irodalmi nagyjaink mellett? A fiatalok az idősek mellett?

A szűkítés arról a 60 emberről árulkodik, akik részt vettek a játékban. De a kérdés jó. A fiatalok valóban nagyobb figyelmet érdemelnének. Szerencsére sok ígéretes fiatal írónk, költőnk van, Bartók Imrétől, Bognár Pétertől, Kemény Zsófitól kezdve Gerőcs Péterig, sőt Závada Péterig, Papp-Zakor Ilkáig és Mán-Várhegyi Rékáig. Ők hamarosan lesznek annyira ismertek, hogy 60 híres ember is észre fogja őket venni. A populárisabb műfajok képviselőit azonban nem volna okos dolog egy pályára engedni irodalmi nagyjainkkal, mármint szakmailag. Hogy úgy mondjam, kereskedelmileg persze miért ne, a boltokban nyugodtan egymás mellett lehet Bornai Tibor és Esterházy Péter könyve. Könnyen lehet, hogy a populárisabb műfajok fognak győztesként kijönni az eladási versenyből, azaz kereskedelmi szempontból. De ettől még nem válik értékesebbé a könnyed irodalom, ám önmagában még az sem biztos, hogy nagyon értékes könyv volna az, amit senki nem akar megvenni. Bááár... Félreértés ne essék: nem az elit szemléletet akarom itt preferálni, hanem azt mondom, nem jó, ha a lektűr és az elit egy pályán játszik egy szakmai megmérettetés esetén. Mert akkor az lesz, hogy ki a nagyobb költő, Szabolcska Mihály vagy Ady Endre, ki a nagyobb író, Lakatos László, Földi Mihály, Herczeg Ferenc vagy Kosztolányi Dezső. Nem kérdés.

Végigolvasva a 2015-ös könyvtermés nagyját, s egyébként is közelről figyelve a kortárs irodalom történéseit, lát-e jellemző tendenciákat, irányokat? Találkozott-e olyan könyvvel, amely ugyan nem került fel a listára, ám figyelemre méltónak gondolja? Vagy akár olyan fiatal tehetséggel, akit szívesen kiemelne?

A tízes listára tíz könyv fért rá. Ha én állítottam volna össze a tízes listát, azon legalább húsz jó könyv lett volna. Rátettem volna biztosan Darvasi László Isten. Haza. Csal című korszakos novelláskötetét. Schein Gábor Svéd című fontos regényét. Györe Balázs Halálom után eltüzelni! című megrázó könyvét. Spiró György Diavolináját. Végel László Balkáni szépség és Danyi Zoltán A dögeltakarító című művét. Háy János Hozott lélek című novelláskötetét. Oravecz Imre és Krusovszky Dénes és Áfra János versesköteteit. És akkor ez így pont húsz lett volna. Pedig még Márton Evelin Szalamandrák éjszakái című regényét is hogy szerettem.

A szakmai díj mellett létrejött egy közönségdíj is. Mit gondol, mennyire fog más eredményt hozni az a szavazás?

Valószínűleg más eredményt fog hozni. De ez nem baj. Pont az a jó, hogy a közönség is jelezheti, mit szeret olvasni. Nem az a baj, ha a közönség mást is szeret olvasni, mint amire a szakma azt mondja, hogy nagyon jó. A baj az, ha a közönség nem olvassa azt is, amire a szakma azt mondja, fontos lenne olvasni. Maradjunk abban: én boldog lennék, ha sokan elolvasnák azokat a könyveket, melyeket én nagyra tartok. Cserébe arra biztatnám az olvasókat, hogy ezek mellett mindenki olvasson azt, amit csak akar.

(Fotó: Egyed Péter)