(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Kivételesen nem folyóiratokat, hanem egy rövid ifjúsági regényt dobtam be a táskába pár napja egy utazás alkalmával, és bár nagyon lassan olvasok, ezt épp akkorra fejeztem be, mire megérkezett a vonat. Tartalmas két és fél óra volt, Guus Kuijertől a Minden dolgok könyve, egy különös belső világgal megáldott, az apa által erős nyomás alatt tartott kisfiú énelbeszélése, csodás olvasmány, amelyben egy gyerekvers legalább olyan meghatározó szerepet kap, mint a szomszéd „boszorkány” vagy egy műlábú kislány.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Térey János A Legkisebb Jégkorszak című, cselesen utópisztikus verses regényét idén nem tudta nálam felülmúlni semmi. Sokáig ízlelgettem versmondatait, szívtam magamba egyedi atmoszféráját, és figyeltem kíváncsian, merre fordul a hősök sorsa. Nagyszerű, amit Térey csinál, ahogyan magától értetődő természetességgel teszi aktuálissá és élvezetessé a különböző formákat, és ahogyan felépíti saját szövegarchitektúráit. Nem szűnik meg érdekelni, miként alakul a 21. századi Térey-katedrális. (Ha említhetek még egy gyerekkönyvet is, akkor Tóth Krisztina A lány, aki nem beszélt című meséjét ajánlanám a Móra remek, Makhult Gabirella által illusztrált kiadásában, ami nagyon friss, erős olvasmányélmény.)

A nemzetközi irodalom köréből egy olyan könyvet emelnék ki, amely már régóta olvasható magyarul, ám idén új magyar fordításban adták ki. Salinger regényéről, a The Catcher in the Rye-ról van szó, amely Gyepes Judit kultikus, ma már némiképp retróízű változata után immár Barna Imre átültetésében is olvasható. Bár magam is örök híve vagyok és leszek a Zabhegyező „krapek”-jainak, „hervasztó”-inak, „tetű”-inek és „öregem”-jeinek, a Rozsban a fogó friss, aktuális, pontos szövegével (és az Európa kiadó ízléses könyvformátumában) hatalmas élmény volt újraolvasni a művet. Fontosnak tartom a könyvet azért is, mert (ismét) alkalmat adott arra, hogy az (újra)fordítások (az Isteni színjáték és a Faust okán is előkerülő) kérdését napirendre tűzze, körülvette néhány hasznos vita a megjelenést.

(3) Mit tartasz az idei év legváratlanabb, leginkább figyelemreméltó fejleményének az irodalmi életben?

Hogy váratlan betegségeket, eltávozásokat vagy a kultúrafinanszírozást érintő (talán nem is annyira váratlan) fejleményeket ne említsek, szeretném inkább egy sokak által várt pozitív fejleményre, a nemzetközi líra előtérbe kerülésére helyezni a hangsúlyt. A már több éve működő Lelkigyakorlatok blog után tavaly decemberben elindult a Versum folyóirat is, amely elhivatott szerkesztői révén idén markáns arculatot kapott, és nemrég külföldi költők részvételével díjátadással egybekötött minifesztivált is szerveztek. A nemzetközi irányok és költői szövegek könnyebben hozzáférhetővé tétele a kortárs magyar költészet minőségére is kedvező hatással van/lehet.

(4) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Mártonffy Marcell „A jóvátehetetlen jóvátétele” – Egy Pilinszky-apória felszámolása című tanulmányát a márciusi lapszámból. Izgalmas és lenyűgöző, ahogyan utánakérdez Pilinszky (az esszé címében is jelölt) paradox fogalmának, s közben olyan kortárs szerzők életművével is párbeszédet kezdeményez, mint Esterházy Péter és Borbély Szilárd. Ha már utóbbi költő szóba került, Radnóti Zsuzsa a Borbély-drámákról szóló esszéje is igen fontos volt a júniusi számból (amely egyébként eredetileg a debreceni DESZKA-fesztiválon hangzott el előadásként, szép ívet vonva ezáltal a két város közé).

Az online-ról – az előző kérdésre adott válaszomhoz is kapcsolódva – a Versum három szerkesztőjével folytatott beszélgetést választanám az év elejéről, de nemrégiben Jenei László tárcáját is nagy kedvvel olvastam.

(Fotó: KULTer.hu)