(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Darvasi László új novelláskötetét, az Isten. Haza. Csal. címűt – igaz, nem olyan önfeledten, mert ha tudom, hogy valamiről írni fogok, akkor azt valahogy másképp olvasom: figyelmesebben, gyanakvóbban... mondjuk ki: kritikus szemmel. Az első négy-öt novella elolvasása után meglehetősen bosszús voltam, sőt, elkeseredett... és biztos voltam benne, hogy nagyon le fogom húzni a könyvet. Aztán egyre jobb darabok következtek, és a végére megnyugodtam. Rendben, vannak benne jellegtelen vagy sikerületlenebb elbeszélések, de van tíz elég jó és hat-hét kimondottan izgalmas, fontos szöveg. Lehet róla gondolkodni, beszélgetni – én lényegében ezért veszek kézbe egy könyvet.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Nálam egyértelműen Szvoren Edina Az ország legjobb hóhéra című könyve a magyar befutó – a korábbi két kötetét is nagyon szerettem, de ez a könyve, azt gondolom, az eddigi legjobb. Hihetetlenül eredeti stílusa van, összetéveszthetetlen. Úgy ír családokról, szülő-gyerek kapcsolatokról, hogy az egyfelől gyomorszájon vág, másfelől lenyűgöz, mert annyira pontos és érzékeny, no meg szókimondó. És minden ellenkező híresztelés ellenére: szerintem korántsem részvétlen. Lehet valaki kegyetlenül tisztánlátó, ugyanakkor részvéttel teli.

Külföldi szerzőtől a legjobb, amit az idén megjelent könyvek közül olvastam, Alice Munro A boldog árnyak tánca című novelláskötete volt. Persze ő nem új felfedezés az irodalmi életben, és számomra sem, de nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen az első kötete. Ugyanis csak most fordították le azt a könyvet, amivel debütált. Arra számítottam, hogy gyengébb lesz, amolyan „elsőkönyves” próbálkozás. Ezzel szemben ugyanolyan kiforrott, mesteri írásokat tartalmaz, mint a későbbi kötetei. Nagyon jó volt olvasni, csak azt az egyet sajnálom, hogy ezzel a végére is értem, el is olvastam tőle mindent, amit lehetett...

(3) Mit tartasz az idei év legváratlanabb, leginkább figyelemreméltó fejleményének az irodalmi életben?

Nem tudom pontosan, mit nevezhetünk váratlan fejleménynek az irodalmi életben, én inkább a lassan kibomló folyamatokat, tendenciákat veszem észre. Például olyasmit, hogy – nagy örömömre – egyre több az olyan irodalmi esemény, program, ami nem annyira „belterjes”, nemcsak egy nagyon magasan képzett, szűk értelmiségi elitet szólít meg, hanem jóval szélesebb réteget vonz: főként fiatalokat, akiknek nem „az életük az irodalom”, de fogékonyak, érdeklődők. (Gondolok itt például a Margó Irodalmi Fesztiválra.)

(4) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

A folyóiratban megjelentek közül Nádas Péter írása, a Világló részletek volt rám a legnagyobb hatással a szeptemberi számban. A Jelenkor Online-on pedig Szatmári Áron zenei tárgyú ajánlóit, kritikáit szerettem nagyon: egyszerre szakmaiak, komolyak és üdítően élményszerűek, érdekesek.

(Fotó: Takács Dóra Katalin)