Mit gondolsz a POSzT körül kialakult helyzetről? Persze, az már önmagában is beszédes, hogy kiszálltatok a versenyprogramból, és bojkottáltatok. Változott-e valami most, hogy már a POSzT vége felé járunk? Találkoztál a k2-sök kiáltványával, amelyben a huszonéves színházcsináló nemzedék nevében nyilatkoznak, mikor azt mondják, hogy a politikai csatározást félre kell tenni, és vissza kell menni dolgozni? A megszólított generáció tagjaként mennyiben tudsz ezzel azonosulni?

Ezzel én nagyjából egyetértek. A véleményünk gyakorlatilag egyáltalán nem változott azóta, hogy a Stereo Akttal együtt nyílt levélben közzétettük az állásfoglalásunkat arról, hogy miért szállunk ki a versenyprogramból. Nem a megosztottsággal van a legnagyobb baj. Teljesen egyértelmű, hogy megosztottság van. Amikor ez kialakult, és közzétettük az állásfoglalásunkat, akkor már nagyon erősen látszott, hogy idén semmiképpen nem jut nyugvópontra ez a folyamat. Nyilvánvaló, hogy nem is tudna megegyezni ez a két társaság, ezért is van a zsűri felosztása négy-négy főre. Képtelenség máshogy konszenzust kialakítani. Én egyébként ebből a feszültségből keveset érzékeltem a POSzT-on, mert egyik éjszaka jöttünk és építettünk, másik éjszaka pedig temettük az előadást, úgyhogy el voltunk foglalva a saját dolgunkkal. Dolgoztunk, és azt hiszem, ez így van rendjén.

Tehát a POSzT-on nem voltál itt végig.

Sajnos nem tudtam, mert szakdolgozatot védtem Budapesten, most végzek a Színművészetin, úgyhogy ott voltak még teendőim, pedig pécsiként szívesen itt lettem volna.

Miből írtad a szakdolgozatod?

A kompenzatív gonosz ábrázolásáról a színpadon.

Volt valami a POSzT-on, amire kíváncsi lettél volna, vagy amit sajnálsz, hogy kihagytál?

Aminek örülök, hogy meg tudtam nézni, az Sardar [Tagirovsky] előadása, a Meggyeskert. Annak idején a Tűzraktérben szomszédos termekben próbáltunk, mielőtt azt bezáratták. Jó volt újra összetalálkozni, és megnézni, hogy ő most min dolgozik. Egyébként mindenre szívesen beültem volna; a kíváncsiság megvan bennem. Mindeközben mégis örülök, hogy most többnyire kimaradtunk ebből. Mikor egyértelművé vált, hogy a helyzet nem fog változni, akkor az is egyértelművé vált, hogy ez a POSzT most erről fog szólni. Az egész társulat egyetértett abban, hogy nem kéne engedni, hogy a fejünk fölött menjen ez a teniszmeccs jobbra-balra, miközben mi, jobb híján, reménykedünk a szakmaiság diadalában. Lépni kellett.

Attól függetlenül, hogy nem vettetek részt a versenyprogramban, volt szakmai beszélgetés A heilbronni Katica előadásai után. Hogy érezted, milyen volt a POSzT-os fogadtatása a darabnak? Különbözött bármennyiben az otthonitól?

Annyiban mindenképpen különbözik, hogy a POSzT-program iránt másfajta kíváncsiság mutatkozik – akár OFF-program, akár nem. A fesztiválon az előadás inkább valamiféle kuriózumként szolgál, amit meg lehet nézni. A nézőknek itt általában kell egy kis idő, hogy megismerkedjenek azzal, amire beültek. Pesten, a Jurányiba, azt hiszem, célzottabban vesznek jegyet és mennek el az emberek egy ilyen előadásra. Kicsit mások az elvárások. Ettől függetlenül a dolog dinamikája azonos, azt látom, hogy nincsenek nagy eltérések. Utána beszélgettünk nézőkkel, tehát volt sok visszajelzés, és abból is azt látom, hogy ugyanolyan vegyes a hozzáállás, mint ami Pesten a Jurányiban szokott lenni.

Mit gondolsz, lehet még így folytatni a POSzT-ot?És ha lehet, és lesz még POSzT, akkor abban szívesen részt vennél alkotóként?

Nem tudom, hogy lehet-e így folytatni, de ha így folytatódik, akkor nem hiszem, hogy bárki szívesen venne benne részt.

A fotót Simara László készítette.