A Legkisebb Jégkorszak eddig megjelent részleteiből tudhatjuk, hogy a mű – az elsősorban a jelen vagy a közelmúlt Budapestjét bemutató korábbi drámai-epikai műveidhez képest – a közeljövő Magyarországán játszódik. Miért ugrottál előre most az időben?

Néha szoktam ilyet ugrani – a Jeremiás avagy Isten hidege volt az első a veszteglő debreceni metróval –, és ha megfigyeled, sohasem sokat. Űrodüsszeiákat tizenkét éves korom körül próbáltam írni, de be kellett látnom, hogy nem ilyen típusú az „elbeszélői alkatom” (ha van nekem olyan).

A Jelenkor márciusi számában olvasható részlet egy svábhegyi farsang illusztris társaságát vonultatja fel, politikusokkal, művészekkel, írókkal. Föltűnik többek között Mátrai, a Protokollból ismert, meghasonlott külügyminisztériumi protokollfőnök. Jól sejtem, hogy az új műben is fontos lesz a közéleti szál? Van ennek köze a címhez?

Bár az új regény elején még konzul, a könyv nagy részében Mátrai munkanélküli, és feleségével az első gyermekük érkezését várják. Egy regény, amelyikben szociáldemokrata-jobbközép nagykoalíció kormányozza Magyarországot, nem lehet más, csakis utópia. Egyik hősöm maga a leendő miniszterelnök, Radák Zoltán, akinek jelen valóságunkhoz, ugye látható, semmi köze. Nem a közélet érdekel, bármennyire is betolakodik a hétköznapjainkba, hanem az élet. Hasonló utópisztikus látomás az Európába beköszöntő jégkorszak is, a kontinens néhány komolyabb tűzhányójának majdnem egyidejű kitörése nyomán. Európa időjárása gyökerestül megváltozik, de nem a most érvényes jóslatok szerint: nem fölmelegszik tehát, hanem lehűl minden. Azok a jól bejáratott, „belbudai”, „hegyi” életek, melyeket az Asztalizenében és a Protokollban bemutattam, itt majdnem egytől egyig kátyúba jutnak.

Még 2012-ben publikáltad a Jelenkorban az Ex című versedet, amelyről most már úgy tűnik, gond nélkül illeszkedik A Legkisebb Jégkorszakba. Hogyan függ össze nálad a primér versköltés és a versben megformált epika-írás?

Így van, tényleg gond nélkül. Mert az Ex valójában nem vers, hanem a regény legeleje, ezt már azon az augusztusi reggelen is tudtam (egy barátom esküvőjére igyekeztünk aznap, pár nappal a nagyobbik fiam születése előtt...). Hát így függ össze.

Hogy állsz A Legkisebb Jégkorszakkal? Mikor veheti kezébe a könyvet az olvasó?

Köszönöm szépen, azt mondhatni, jól. Egy nyers verziót tavaly már végigírtam, aztán télen az utómunkák időszakába érkeztem, hamarosan pedig új szerkesztőm (és nektek egykori szerkesztőtök), Nagy Boglárka olvassa. Finomhangolás, vagy ki tudja. Az eddigi olvasók, akik között volt már költő, egyetemi tanár és meteorológus is, nem voltak boldogtalanok.

(Fotó: Bach Máté)